Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

HORN ILDIKÓ: Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a 16. század második felében

viselte.12 Bornemiszának Báthory István trónra lépte után sem kellett pozícióinak megrendülésétől tartania, 1572-ben bekövetkezett haláláig a politikai élet egyik vitathatatlan tekintélyű kulcsszereplője maradt.

A spontán egyéni áttelepülések mellett bizonyos trendeket is megfigyelhetünk. Ilyen volt például a Fráter György által generált horvát költözési hullám. A barát elsősorban rokonait illetve azok rokonait hívta Erdélybe, és helyezte katonai, adminisztratív és gazdasági kulcspozíciókba. Ekkor érkezett a fejedelemségben gyökeret verő horvátok többsége, mint például Perusith Gáspár, Fráter György sógora, a Petrichevich Horváthok, a Cserepovicsok, Ukitevicsek, Barta- kovicsok, vagy az a horvátországi rokon, akit a barát nevelt fel, és Erdélyben már nem eredeti családnevén, hanem ippi Fráter Pálként néven szerepelt. Sokan elvesztették az Erdélyben kimondhatatlannak bizonyuló eredeti családnevüket, és egyszerűen Horváth néven, a régi vagy az új birtokaikra utaló nemesi előnév- vel váltak ismertté. A horvátországiak többsége Fráter György halála után is Erdélyben maradt, s ők maguk vagy utódaik Báthory István udvari familiárisai, várkapitányai és Livóniában harcoló katonái közt is feltűntek.13

Ugyancsak külön csoportot képeznek azok az áttelepülők, akik korábban Nádasdy Tamás nádor köréhez tartoztak, majd a nádor halála utáni években Erdélyben folytatták pályájukat. A Nádasdy-kör egy kis részének Erdélybe való átemelése egyértelműen a Nádasdy-Báthory rokonságra vezethető visz- sza. Nádasdy Tamás a korán árvaságra jutott Báthory-fiúk, András, Kristóf és István egyik legfőbb pártfogója volt. Rokonságba pedig akkor került velük, amikor az unokahúgát, Nádasdy Anna és Majláth István lányát, Majláth Margitot Somlyói Báthory Andráshoz adták feleségül. A Nádasdy és a Báthoryak udvarai közötti szoros kapcsolat és átjárhatóság már ekkor kimutatható, így érthető, hogy a nádor halála után többen is a Báthory fivéreknél vállaltak szolgálatot, illetve a fiaikat küldték Erdélybe.

Idesorolhatjuk az osztopáni Pemeszy családot, közülük Pemeszy Farkas, Babócsa kapitánya állt legközelebb a nádorhoz, de Erdélyben nem ő, hanem

12 Heckenast Gusztáv: János Zsigmond végrendelete (1567). In: Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szerk.: Galavics Géza-Herner János-Keserü Bálint. Szeged, 1990, 155, 160, 163 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 10. Szerk.: Keserű Bálint-Monok István).

13 Az Erdélybe telepedett horvát családok történetét még nem dolgozta fel a történetírás. A legtöbb adatot a kérdésről jelenleg a következő műből és a hozzákészült adattárból nyerhetünk: Petrichevich-Horváth Emil: A Petrichevich-család általános története. Bp., 1934.

103