Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

HORN ILDIKÓ: Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a 16. század második felében

zajló áttelepedésről beszélhetünk. Azok az elsősorban kis- és köznemesi származású végvári tisztségviselők, akik a török előrenyomulás miatt elvesztették a birtokaikat, és esetleg szolgálati helyüket is, a meglévő kapcsolataikat, az erdélyi fogadókészséget kihasználva, az újrakezdés reményében költöztek a keleti országrészbe. Erre a fajta áttelepedésre számtalan példát lehet sorolni, de itt és most csak egyetlen tipikus példát szeretnék kiemelni: kápolnai Bornemisza Farkas esetét. Bár a genealógusok a kápolnai Bornemiszákat Erdély őshonos családjaként tartották számon, akik a Küküllő megyei Kápolnáról vették előnevüket, ez tévedés, Bornemisza Farkas valójában Baranya vármegyéből költözött Erdélybe az 1540-es évek második felében. Birtokai túlnyomórészt Baranya és Tolna vármegyében feküdtek. Rövid ideig övé volt Dáró vára, valamint két sebtében megerődített véghely, Sellye és a névadó Kápolna, emellett további tizenhét faluban bírt részjószággal. Életének első negyven éve a török elleni harcokban telt el. Erről az időszakról azonban csak szórványos adataink vannak, így meg kell elégednünk Szakály Ferenc sommás megállapításával: „a végvárak táján jól csengett neve.”1

Életében a nagy fordulatot az 1543. év, Pécs elfoglalása hozta. A védősereg, amelyben Bornemisza Farkas is ott volt csapatával, máig tisztázatlan körülmények közt, meg sem várva a török támadást, sorsára hagyta a várat, így Pécs július 20-án egyetlen kardcsapás nélkül került a szultán birtokába. A Pécsről megfutamodó Bornemisza csapatával törökökbe ütközött, és a csetepatéban megsebesült. Míg dárói várában lábadozott, jószágainak nagy része török kézre került.1 2 A kudarc és birtokainak elvesztése döntő lépésre sarkallta Bornemiszát: János Zsigmond országrészében vállalt szolgálatot,

1 Baranyai birtokainak egy részét az 1557-es elkobzások kapcsán ismerjük: Magyar Országos Levéltár, Királyi könyvek, I. CD-ROM. készítette Vissi Zsuzsanna, Trostovszky Gabriella, Tuza Csilla, Németh István, Kis Péter, nr. 3 302, 3 362. Tolna vármegyében is volt 21,5 portányi jószága. Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526-1566). In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. II. Szerk.: Puskás Attila. Szek- szárd, 1969, 10; Uő.: A dél-dunántúli hadszíntér 1526-1543. In: Pécs a török korban. Pécs, 1999, 49 (Tanulmányok Pécs történetéből. 7).; Szigetvár várgazdasági iratai közt is olvashatunk róluk: Tímár György: Királyi sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. Pécs, 1989, 107, 108,213,230, 297, 298, 300, 380; Maksay Ferenc: Magyarország birtok- viszonyai a 16. század közepén. Bp., 1990. I. 136.

2 Szakály Ferenc: Pécs török uralom alá kerülésének történetéhez. In: In memóriám Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk.: Lengvári István. Pécs, 1996, 151-157.

100