Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

LÖKÖS PÉTER: Az „egri nők” motívum kialakulása a magyar és az európai irodalomban

Obsidio damit, quarum loca aperta ruinae Obstructa adsurgant operosis nocte lacertis,

Craticiosque fimo corbes et pumice duro Completos, dúld vacuataque vasa Lyaeo Obiiciunt, sterilis turgentia pondéra glebae. (140—147)18

Ez megfelel Tinódi fent említett helyének, de Schesáusnál itt a nők egyértelműen a leomlott fal helyrehozásában segédkeznek kőhordással. Majd a nőknek az ostrom során tanúsított bátorságáról ezt írja:

Hic quoque foeminei vidisses agmina coetus Comportare strues lapidum et dare tela mardis Ac super hostiles múlta vi spargere turmas,

Quae furor arma dabat, celsi de culmine muri. (528-531)19

A nők tehát köveket hordanak illetve a férjeiknek fegyvert, és az ellenségre jigálják, ami csak kezük ügyébe esik. Tehát karddal hadakozó nőről itt sincs A két jeles humanista történetíró, Forgách Ferenc és Istvánfíy Mikló' ri ostromleírásának forrása szintén Tinódi volt. Forgách is csak a kő- és ladobáló nőket említi:

Mulieres quoque militum officia sibi sumserant, cum saxa et m certatim in subeuntes devolverent atque ingererent.20 21

Istvánfíy szintén megemlíti, hogy az ostrom során a nőknek a ' támadt rés befoltozásában részt kellett venni:

Séd Nesqueius proviso antea eius loci periculo, lateribus argil, calce careret) compactis, ac materia et cespite, militum et agrestii muniverat; adeo sollicito animo, ut sua etiam manu opus iuvai faeminis, quin operi manus admoverent, parcendum putaret;2'

18 Christianus Schesaeus: Opera quae supersunt omnia. Edidit: Franciscus Cs (= Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova. Tor

19 Uo. 182.

20 Ghymesi Forgách Ferencz nagyváradi püspök Magyar Históriája 15^ Simon és Istvánt! Miklós jegyzéseikkel együtt. Közli Máj er Fidél. Bévez Pest, 1866 (= Monumenta Hungáriáé Historica. Scriptores, 16), 70.

21 Obsidio Agriae Anno 1552. Texte zur Rezeption eines ungarischen Ge von Péter Lőkös und Gábor Tüskés. Eger, 2008, 96.

50