Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

LÖKÖS PÉTER: Az „egri nők” motívum kialakulása a magyar és az európai irodalomban

egy nő férjével és anyjával küzd a várfalon, amikor férjét lelövik. Az anya ekkor arra inti lányát, hogy az gondoskodjon férje eltemettetéséről. A lány erre azt feleli, hogy erre most nincs idő, hanem bosszút kell állni. Felfogja férje kardját illetve pajzsát, és addig nem hagyja el helyét, amíg három törököt meg nem öl, így bosszulva meg férje halálát. A másik epizódban egy nő egy nagy követ cipel a fején, hogy a törökökre hajítsa. Ám egy ágyúgolyó leszakítja fejét. Erre lánya felveszi a véres követ és az ellenségre hajítja, megölve ezzel két törököt. Több másikat pedig karddal öl meg. E két epizód látható a képzőművészeti alkotásokon is. Mind az irodalmi mind a képzőművészeti ábrázolásokon a két nő általában együtt szerepel, de néha egyik vagy másik hiányzik.

Tanulmányomban széles forrásbázisra támaszkodva az „egri nők” motívum kialakulásának és fejlődésének történetét kívánom felvázolni, elsősorban az írásos alkotások állnak vizsgálódásaim középpontjában. Ilyen átfogó vizsgálatra eddig senki sem vállalkozott. Divinyi Mihály és Bodola Gyula szentel ugyan egy-egy fejezetet az „egri nők” motívumnak, de egyikük sem törekszik teljességre. Ok a szépirodalmi müvek közül csak azokat vizsgálták, amelyek önállóan dolgozzák fel ezt a motívumot, egyáltalán nem szólnak a krónikákról és a képzőművészeti alkotásokról. És nem elemzik a külföldi szerzők leírásait sem, csak Hieronymus Orteliusra utalnak röviden.7 Sugár István, az egri vár történetének kutatója, munkáiban szintén nem foglalkozik e motivum genezisével és fejlődésével.8 A művészettörténészek pedig értelemszerűen elsősorban a képzőművészeti alkotásokkal foglalkoztak, az irodalmi vonatkozásokat csak érintőleg említették.9

Minthogy a motívumnak irodalmi gyökerei vannak, ezért először célszerűnek látszik áttekinteni, hogyan számolnak be a költők és krónikások az egri nők vitézségéről. Ha végigtekintünk a 16-17. századi magyar szerzők magyar és latin nyelvű munkáin, akkor kiderül, hogy csak nagyon röviden említik az egri nők hősiességét. Az egri ostrom első megörökítője Tinódi Sebestyén volt, aki röviddel az ostrom után Egerben járt anyaggyűjtés céljából készülő

7 Bodola Gyula'. Dobó István a magyar költészetben. Függelék: Chiabai: Encomium arcis Agriae. Vittenberg. Kolozsvár, 1908, 53—60; Divinyi Mihály: Eger a magyar költészetben. Bp., 1938, 19-30.

8 Sugár István'. Az egri vár és viadala. Bp., 1971; Sugár István'. Tinódi egri históriás énekei. Eger, 1974.

9 Például Bakó Zsuzsana, H. Szilasy Ágota.

46