Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében
A végvárakat átfogó gondolati hálózat a harmincéves háború korában viszi tovább mintegy történelmi jelentőségűvé emelve a 16. század hagyományait úgy, hogy rendkívül gazdagon telítődik új, egyetemes elemekkel. Ismeretes, hogy Magyarország lakosságának anyagi és véráldozatán kívül az olasz, holland, német hadmérnökök szakértelme, az osztrák örökös tartományok és a német fejedelemségek anyagi támogatása tette lehetővé, hogy a kor leghosszabb összefüggő védelmi rendszere képes volt feltartóztatni a Duna völgyében nyugatra törő Oszmán Birodalom terjeszkedését. Hazai hagyományok és egyetemes szellemi források táplálták a hadviselő Magyarország gondolatvilágát. Tágasabb értelmezésben a végvárrendszer a fenntartók tudatvilágával együtt Magyarország és Európa közös anyagi és szellemi tőkebefektetésének is tekinthető. A régi és új, a hazai és az egyetemes mentalitás egységét Zrínyi Miklós horvát-szlavón bán müve, az Obsidio Sigetiana, közismert címén a Szigeti veszedelem a művészet esszenciális többletében őrizte meg. Zrínyi a végvári katonák emlékezetének is szentelte müvét: „O, áldott, o boldog, o erős Vitézek! / Ha mit az én Magyar verseim tehetnek, / Soha ti dichéretre méltó híretek / Meg nem hal, míg folynak alá sebes vizek”41 Két szigetvári vitéz Radovij és Juranich halálát követik ezek a sorok, de a „sebes vizek folyása” kifejezéssel érzékeltetve szimbolikusan a végtelen időt, a költői általánosítás művészi szférájába helyezte a végváriak dicséretét. Arany János már jelezte, Klaniczay Tibor pedig sokoldalú elemzéssel fejtette ki, hogy a magyar és a horvát históriás énekek műfaja, Tinódi és Balassi művei felhalmoztak annyi ismeretet, szerkezetbeli és művészi megoldást, s mi több, anyagot a végvári élet világlátásáról, a vitézek viselkedési kultúrájáról, amely a Szigeti veszedelemben páratlan intenzitással érvényesült.42 Az ifjú bán dédapjának, Szigetvár kapitányának úgy állít emléket, hogy az 1566-ban Szulejmán ostromának végsőkig ellenálló Sziget védelmét elbeszélve saját mozgalmáról is szól. Amióta ismertté vált Zrínyi és körének évfordulóját kiemelten ünnepelte a tudományos világ, s a reprezentatív Rákóczi- Emlékkönyvben Huszár Lajos tanulmánya utalt a fejedelem Hercules kultuszára, elkerülte a kutatás figyelmét. Huszár Lajos: A kuruc-kor érmészete. In: Rákóczi Emlékkönyv. Szerk. Lukinich Imre. Bp. 1935. I. köt. 405-407. - Knapp Éva - Tüskés Gábor: Populáris grafika a 17-18. században. Balassi Kiadó. Bp., 2004, 63-64. VI/67. 41 IX/77. 42 Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. Bp., 1964, 82-111. 36
