Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

czi György megbízásából jelent meg magyarul. A hitviták kora lejárt, de a vallási köntösben megjelenő politikai irodalomban, főleg a század második felében, élénken élnek a különböző egyházak ellentétei is, bár az együtműködésre azonban már határozott szándék látszik.31 Teljes képet majd a hadi prédikációk, imák, s az énekhagyomány ebből a szempontból is célirányos feldolgozása után kaphatunk. Eddigi ismereteink alapján is jelezhető, hogy erősen érvényesül a közös értékek jegyében a vallási ellentéteken felülemelkedő tendencia.

A korszakra jellemző: a vizuális kultúrában az írástudók és a betűvetés gyakorlatában járatlanok gondolatait a szimbólumok, emblémák segítik kifejezni. A szimbólumok és allegóriák a kor eszméit képekbe sűrítik, régi és új értékeit, a magatartás változatait lecsiszolt gondolatformákban, toposzokban fejezik ki. A világról, a hadi élet kockázatairól, a végső értékekről, az életről, halálról alkotott vélemény kifejezésére képek és kép együttesek egész arzenálja állt a kor emberének rendelkezésére. Gyakran alkalmazzák a Bibliából, az antikvitásból kiemelt képzeteket, képi megfogalmazásokat. Noha a magyarországi gondolkozásban beépült szimbolikus ábrák és irodalmi képzetek véleményformáló hatása a történettudomány szempontjai szerint még kevéssé van feltárva, a művészettörténet és irodalomtörténet újabb eredményei32 jó támpontokat nyújtanak a további vizsgálatokhoz. A hadviselés követelményeinek, kockázatainak kifejezésére ugyancsak bőségesen élnek az antikvitásból és a középkorból öröklött szimbólumokkal. A középkor „Fortuna” képzete a 17. században általánossá válik, beépül a vitézi si- ratókba, és Zrínyi felfogásának kulcsfontosságú filozófiai kifejezője lesz. Hasonlóan általánosan elterjedt a megújulás, újjászületés feltámadás gondolatát kifejező „Főnix” szimbólum, s az együttérzés és a kimondhatatlan fájdalom képzete, a könny.33 Az ábrák, képek nemzetközi nyelve bekapcsolta az élet más területeire is a vitézlő rendet. A katonai tettekért elnyert nemesség cimerképeiben a gyakori kardra szúrt török fej, lovas vitéz és más hadiese32 European Iconography East and West. Selected Papers of the Szeged International Conference June 9-12, 1993. Ed by György E. - Gy. Szönyi. Leiden - New York - Köln 1996. - Nagy irodalmi áttekintéssel: Knapp Éva: Irodalmi emblematika Magyarországon a XVI-XVIII. században. Tanulmány a szimbolikus ábrázolásmód történetéhez. In: História Literaria 14. Budapest, 2003.

33 R. Várkonyi Agnes: Miért sírt Kemény János. In: R.Várkonyi Ágnes: Századfordulóink. Bp. 1999, 189-209. Nagy Piroska: A könnyek adománya: egy karizmatikus jelenség pályafutása a középkori Nyugaton. In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin -Tóth Péter emlékére. Szerk: Krász Lilla-Obomi Teréz. Bp. 2008, 21-36.

33