Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

BUBRYÁK ORSOLYA: „In Deo vici” - Kegyesség és reprezentáció Erdődy Tamás (1558-1624) horvát bán müpártolásában

„ Continet hoc Signum intincto depicta colore Quae bona habet tellus, quae bona Olympus habet;

In cruce vita viget, diffundis vita vigorem,

[Inde fides Thomae, hinc conjugis ardet amor]

Sancta Parens Prolem summi complexa tonantis Quaeso, Annae Mariae sit tibi cura tuae Erdödium Thomas docet hic pietatis amorem Constans vir nescit linquere Justitiam [Anno 1596]”.32

A felirat közlése mellett az egyházlátogatási jegyzőkönyv leírja az oltár ábrázolásait is, melyeket Jedlicska Pál kiadványában a következőképp idézett: „Az oltárképet képező keresztnek képe mellett a Boldogságos Szűz Mária és Szent Tamás festményei valának. Ez oltárt ékesítették továbbá Mária Magdolna, Salome s 6 angyalnak szobrai; e képcsoport legfelsőbb részén volt a Szent Háromságnak szobra — A kápolnában még 1753. évben az Űrnapjának nyolczadában körmenet szokott évenkint vezettetni. A kápolna falaira Krisztus Urunk kínszenvedése s egyes képek voltak festve. ”33

A Batthyány-vizitáció viszont már úgy tudja, hogy az oltár és a kápolna felszerelése Galgócra vitetett át, feltételezhető, hogy Szomolány akkori urának, Erdődy Kristófnak halála után. 1780-ban az oltár már biztosan Galgócon volt, ott írja le az egyházlátogatási jegyzőkönyv a Mária mennybeviteléhez címzett galgóci várkápolna egyik mellékoltárán.34 A háború után került jelenlegi őrzési helyére, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába, talán már sérült állapotban, mindenesetre mára már csak az eredeti oltárarchitektúra középrésze maradt fenn. Az oldalsó képek, Mária Magdolna és Mária Salome alakja, továbbá a Szentháromság leírásban említett szobra elveszett. A megmaradt képeket is megfosztották eredeti keretüktől, a feszületet ábrázoló középrész

32 A szöveg megtalálható az Erdődy-levéltár családtörténeti gyűjteményében is, az ott olvasható leírás a szögletes zárójelben jelzett helyeken tér el a kánoni jegyzőkönyv szövegétől, ami valószínűleg figyelmetlenségből hagyta el a 4. sort. Ezenkívül a családtörténeti irat még az alábbi kiegészítést is teszi: „In concamerata sacelli superficie ad pictam divi Thomae Apostoli effigiem inscriptus hic sacer textus: Quia vidisti me, Thoma. credidisti: beati, qui non viderunt et crediderunt.” Rajcsányi, kézirat, XXX. fejezet, sztlan

33 Jedlicska, I. 219.

34 Endrődi, 1998. i. m.

278