Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

BUBRYÁK ORSOLYA: „In Deo vici” - Kegyesség és reprezentáció Erdődy Tamás (1558-1624) horvát bán müpártolásában

pe is, melyen személyes diadalát, 1593-as sziszeki győzelmét örökítette meg. A müvek, noha adott esetben több évtizedes különbséggel készültek és a kutatás jelenleg ismeretlen, helyi mestereknek tulajdonítja őket, mégis egységes képi világot közvetítenek. Ez pedig a megbízó tudatos, a korabeli műpártolói gyakorlattól eltérően hangsúlyos szerepére enged következtetni.

A horvát bán vizualitás iránti fogékonysága különösen azért meglepő, mert ekkor még a magyarországi művészet gyakorlata számára a személyi reprezentáció, a vitézi erények képi nyelven történő megfogalmazása jószerével ismeretlen volt. A törökellenes küzdelmek művészi propagandájával hazánkban a 16-17. század fordulóján szinte kizárólag az uralkodóház körében találkozhattunk. Ami nem azt jelenti, hogy Magyarországon nem alakult ki a hősök kultusza, csupán azt, hogy ennek vizuális megjelenítésére még nem használták, talán nem is ismerték a megfelelő eszközöket.13

Csak igen ritka esetben készült például a magyar hősökről még életükben portré: a törökellenes küzdelmek hőseinek ábrázolásával leginkább saját síremlékeiken találkozhatunk, melyeket azonban nem ők, hanem haláluk után családjuk állított számukra. így történt ez az egri vár legendás védője, Dobó István (megh. 1572) síremlékén, vagy a szigetvári hős Zrínyi Miklós (megh. 1566) epitáfíumán.14 A Győr visszavételével Európa-szerte hírnevet szerzett Pálffy Miklós volt az egyik első magyar vitéz, akiről már életében is készült portré, elsősorban azért, hogy képmását eljuttathassák jegyeséhez, az augsburgi származású Fugger Máriához. Később számos metszetes kiadvány használta fel ezt a portrét, s minden bizonnyal ez szolgált alapul a főkapitány egészalakos, a magyarországi síremléktípusok fejlődésére döntő hatású síremléke számára is.15

A vitézi portrék másik megjelenési formája történeti kiadványok illusztrációiként látott napvilágot. Már a 16-17. század fordulóján is fel-felbuk- kantak magyar vitézek például Theodore de Bry, Domenicus Custos vagy Hieronymus Ortelius műveiben, portré-sorozatról azonban csak a 17. század közepétől, Elias Widemann munkásságának köszönhetően beszélhetünk.16

13 Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet, Budapest, 1986. 53-57.

14 Cennerné WHhelmb Gizella: A Zrínyi család ikonográfiája, Budapest 1997.

15 Galavics, 1986. 57-59.

16 Elias Widemann: leones illustrium heroum Hungáriáé. Wien, 1652. A kísérő tanulmányt írta: Rózsa György. Budapest, 2004. [Hasonmás kiadás]

267