Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

BAGI ZOLTÁN: A birodalmi kerületek és a 15 éves hábor

a belső rend és béke fenntartása, valamint a kamarai bíróság ítéleteinek kihirdetése. Tehát részt vállaltak a birodalom belső kormányzatában mind politikai, mind jogi téren.2

1530. évi birodalmi gyűlésen a kerületek új, jelentős feladatot kaptak a török elleni harcra felállítandó hadsereg regionális szervezése által, ami belső szervezetüket jelentősen javította és konszolidálta.

Az 1555. évi regensburgi birodalmi gyűlésen ez a birodalom és a területi „államok” közötti szervezeti egység végérvényesen és teljesen átvette a belső béke megőrzésének feladatát és irányította szükséges intézkedéseket saját felelősségére. így egy kollektív biztonsági rendszer jött létre a belső lázadásokkal és támadásokkal szemben. Eszerint, ha valamelyik birodalmi rendet támadás ért, akkor legelőször a saját kerülete és a szomszédos kerület vagy kerületek kötelesek voltak segítséget nyújtani neki. Amennyiben ez nem lett volna elegendő, akkor a mainzi érseknek, mint a birodalom főkancellárjának egy deputációs gyűlést kellett összehívnia, hogy az agresszorral szembeni közös birodalmi segítségéről tárgyaljanak.

Már ekkor felmerült a kérdés, hogy Ausztriára és Burgundiára is érvényesek lehetnek-e a meghatározott segélynyújtási feltételek. Az összegyűlt birodalmi rendek tervezete szerint az uralkodó - I. Ferdinánd - e két terület megvédéséhez semmiféle segítségre sem számíthat a kerületektől. A felvetett problémával kapcsolatban nem született végérvényes döntés. A császárnak a megfelelő passzus megváltoztatásával sikerült elérnie, hogy Ausztria és Burgundia ne kerüljön ki ezen rendszer érvényességi körén kívül. Ez azonban azt jelentette, hogy I. Ferdinándnak el kellett fogadnia, hogy a kerületek segítsége a külső támadások elhárítására nem alkalmazható. Ilyen esetben a császárnak a birodalmi gyűléstől kellett segítséget és támogatást kérnie. Az 1555 és 1593 közötti időszak története bizonyítja, hogy az uralkodók töröksegélyért a birodalomi gyűléshez fordultak.3

Mégis mi kényszeríttette az 1590-es évek elején a prágai udvart arra, hogy a birodalom legfőbb döntéshozó testületét megkerülve - szemben az

2 Conrad 1974. 7-11.; Winfried Schulze: Reich und Türkengefahr im spaten 16. Jahrhundert. Studien zu den politischen und gesellschaftlichen Auswirkungen einer auseren Bedrohung. München, 1978. 192.; Hermann Wiesflecker: Maximilian 1. Die Fudamente des habsburgischen Weltreiches. München, 1991. 277.; Hartmann 1997. 38-41.; Endres 2003. 6.

3 Schulze 1978. 193-194., 199.; Leopold Kotier: Studien zur Reichskriegsverfassung des Heiligen Römischen Reiches in der Neuzeit. Dissertation zur Erlangugng des Doktorgrades an der philosophischen Fakultät der Universität Wien. Wien, 81-84.

248