Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
OROSS ANDRÁS: Végvárak és a Magyarországon működő kamarák a 17-18. század fordulóján
alárendeltségében ugyanis külön a tengermelléki javakkal, ill. a muraközi birtokokkal foglalkozó tisztviselő működött. 1692-ben a tengerparti javakat - kivonva a Magyar Kamara illetékessége alól - az Udvari Kamara a Grazi Kamarának adta el 500 000 Ft-ért.8 A muraközi jövedelmek kezelését 1670-73 között a nedelici főharmincados Prasinszky Péter látta el, őt 1673-79 között Pavesics Gergely, 1679-1685 között Szombathy Ferenc, majd 1686—1694. január között Nagy György László követte. Utóbbi tevékenysége alatt érte el az adminisztráció a legnagyobb kiterjedését, hiszen 1689 májusában királyi rendelettel csatolták igazgatása alá a Dráva és Száva közötti területet, majd 1693. június - 1694. október között a teljes Dél-Dunántúlt. Érdekes kettőség figyelhető meg működése során, hiszen mint muraközi adminisztrátor a Magyar Kamara, mint az említett újszerzeményi területek vezetője az Udvari Kamara volt a felettes hatósága.9 Az 1694-es év azonban gyakorlatilag a szerv megszűnését hozta, hiszen Nagy György László januári halála, a muraközi birtokok Hercules Josephus Ladislaus Turinetti de Prie márkinak történő eladása, a dél-dunántúli hivatalok visszacsatolása a Budai Kamarai Adminisztráció alá azt eredményezte, hogy már csak a Dráván túli területek igazgatása tartozott rövid ideig az újonnan kinevezett adminisztrátor, Kéry Balázs feladatai közé. Azonban innen is nagyon hamar kiszorult, feladatát ugyanis ebben a régióban 1695-től egy új, ám jóval hosszabb életű szerv vette át: a szintén az Udvari Kamarától függő Szlavón Kamarai Inspekció, amelynek első vezetője 1695 márciusától Martin Zembliak (Zemlyak), pozsegai prefektus volt, akit 1697-től Maximilian Gerold von Ley, eszéki harmincados követett. A terület nyugati részén Eszék, a keleti részen Pétervárad központtal - tekintettel az Oszmán Birodalommal való határra és a folyamatos katonai készültségre - jelentős haderő állomásozott, így a várak parancsnokai nagy mértékben beleszóltak a régió igazgatásába. A hadügyi szempontok 8 ÖStA HKA HFU 4. Jun. 1692 (RN 348. föl. 77-83.) Az Udvari Kamara a szerződésben („Khauff Contracts”) rögzítette, hogy a vételárat vagy készpénzben, vagy a Kamara várható bevételeire történő terheléssel kell kiegyenlíteni. Fel kell hívni a figyelmet, hogy ez a provizórikusnak tekinthető adásvétel csak 1705-ig állt fenn, amikor a belső-ausztriai szervek, a gráci ffaditanács és a Kamara önállóságát megszüntették. 9 A szerv és vezetőjének címében sem mutatható ki állandóság: nevezték Csáktornyái, ill. 1690 után Kanizsai Kamarai Adminisztrációnak, de olvasható a „muraközi, a Száván és a Dráván inneni újszerzeményi javak kamarai adminisztrátora”, „Cameral administrator an der Sau Strom”, „Bonorum fiscalium Chaktomensium Administrator” stb. megnevezés a forrásokban. 233