Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

OROSS ANDRÁS: Végvárak és a Magyarországon működő kamarák a 17-18. század fordulóján

miatt az ország rendjei rendszeresen panaszt tettek az uralkodónál. Jelen tanulmányban vázlatosan áttekintem a megváltozott kamarai feladatokra adott válaszokat, azaz nyomon követem, hogyan alakultak az egyes kamarák katonai, ill. a végvárakra fordított kiadásai a 17. század végén.

A 16-17. században oly meghatározó pozsonyi Magyar Kamara 17. század végi története leginkább a folyamatos háttérbe szorulás, alárendelődés és gyakori mellőzöttség képét mutatja. 1672-ben ugyan új működési utasítást kapott, de ez továbbra is fenntartotta alárendeltségét az Udvari Kamarával szemben, ráadásul Kollonics Lipót elnöksége (1671-1684) ezt a folyamatot tovább erősítette. A magyar rendek és a kamara számára a legnagyobb sérelem azonban az volt, hogy a visszafoglalt területek nem a régi kamarai szerv, hanem az ekkor újonnan létrehozott Budai Kamarai Adminisztráció igazgatása alá kerültek. Erdődy Kristóf kamaraelnök (1684-1704) ugyan gyakran szorgalmazta, hogy állítsák helyre pénzügyi téren a Magyar Királyság egységét, de az Udvari Kamara ekkor még nem volt hajlandó a kérésnek eleget tenni. A sóügy igazgatása, a pénzverés és az alsó-magyarországi nemesfém-bányászat nem tartozott ekkor még a Magyar Kamara illetékességébe, az említett ügykörökben csak az 1741. évi 14. törvénycikk elfogadását követően rendelkezhetett önállóan. A gyakori háborúk idején egyébként a kamara jövedelmei nem gyarapodtak, éves átlagban bruttó 120 000 Ft körül mozogtak. A 17. század végi alacsonyabb jövedelmekhez hozzájárult még, hogy az 1670 után elkobzott hatalmas birtokkomplexumok sem maradtak huzamos ideig a Magyar Kamara igazgatása alatt: gyakorlatilag fizetőeszköznek használva magyar és idegen származású nagy- birtokosok kapták érdemeik vagy elmaradt javadalmazásuk fejében.1

A Szepesi Kamara, mint Felső-Magyarország 1567 óta működő pénzügyigazgatási szerve elvileg a Magyar Kamara alárendeltségében működött, ám valójában ez a függő viszony gyakran meglazult, sőt a 17. század végén immár az Udvari Kamara irányítása érvényesült az ügyek intézésében, a jövedelmek kezelésében. Felső-Magyarországon a szinte folyamatos háborús állapotot Munkács 1688. és Várad 1692. évi elfoglalásával felváltotta egy viszonylag békésebb időszak, amely a jövedelmekre is hatással volt: míg az 1680-as években 180-200 000 forint, addig az 1690-es évek elején már több mint bruttó 450 ezer forint körül mozgott az átlagbevétel. A legfontosabb bevételi 1

1 A Magyar Kamara 17. század végi történetét elemzi Nagy István: A Magyar Kamara 1686-1848. Bp., 1971. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivatal- történet 3.)

230