Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

ti fejlődés felfogása, a harmadik az objektivitás. Szalay László szerint, aki történetírásra adja magát, annak objektív ítélettel, a kor szóhasználata szerint „elfogulatlanul” kell feltárnia a múltat, s elsőként vetette össze a várszerkezet változásait a történelmi fejlődéssel. Egyetemes követelményét Horváth Mihály már a reformkorban leszögezte: „a történetírásnak, hogy célt érjen és rendeltetésének megfeleljen a nemzeti kevélység kisszerű nézeteiről fel kell emelkednie az emberiség álláspontjára.”10 11

Az elvek érvényesítése a végvári társadalom történetéről ugyancsak nehezen ment, mert a nemzeti tudományok kialakulásának évszázadában általában az önmagát túlélt romantikák, a kiegyezéskori Függetlenségi Párt és a Habsburg dinasztia aktuális politikai szempontjai érvényesültek, és a külső- séges historizmus hatott a tudomány öntörvényű követelményei helyett. Magyarország még a régi és az új megosztottsággal terhelt, kellően egybe nem kovácsolódott társadalma a történetírástól önbizalmat várt, s a romantika a haditettek változatos tényeivel szolgálhatott.

Tudjuk, hogy a tények - Edward Hallet Carr hasonlatával élve - nem pulton heverő halak. Inkább olyanok, mint az óriási s néha végtelennek látszó óceánban úszkáló halak, és hogy a történésznek mi akad a horgára, az részben a szerencsén, de legfőképp azon múlik, hogy az óceán mely részén halászik, milyen felszereléssel és milyen halat akar fogni. Nagyjából és egészében a történész olyan tényekre talál, amilyeneket keres.11 A végvárak történetéről csaknem egy évszázadig nem kerestek tényeket, mivel a 18. században szinte kiesett két-három generáció emlékezetéből.

Tudományos szinten írván a végvárakról Salamon Ferenc volt talán az első, akinek sikerült megtörnie az évszázados hallgatást. „Némi rémülettel tapasztalám, - írta - hogy minél több új meg új adatot kapok, nemhogy többtöbb világosságot nyernék, hanem csak az ellentmondások száma növekedik.” A tények labirintusából matematikusi képzése segített kijutnia, s a végvári katonaság néhány alapvető sajátosságát ismerte fel. Magyarország a török hódítás korában című, 1864-ben megjelent könyvében átfogó fejezet foglalkozott a végvárakkal és a vitézlő renddel. Hangsúlyozta, hogy a várkatonaság csak védelmi harcra volt alkalmas. Vázolta a vitézek eltérő származását, ismertetett létszámokat és költségeket, írt sanyarú anyagi helyzetében el10 Mindkét idézet: R. Várkonyi Agnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. Bp. 1973, II. köt. 103., 469.

11 Carr, E.H. Mi a történelem? Fordította: Bérces Tibor. Bp. 1993.

19