Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben

induló kapcsolata és együttműködése tiszavirág-életű volt. A rabok ugyanis nem sokkal azután, hogy újra engedélyezték számukra a határok átjárását és a kóborlást, máris hallattak magukról: újabb rablásokkal és fosztogatásokkal adtak okot a két félnek az egymással való kapcsolatfelvételre.106 Ezen kívül 1680 augusztusában egy újabb konfliktus is kirobbant az egri törökök és a fülekiek között: Koháry ugyanis fogságba vetett két, magas értéken megsarcolt kolduló rabot, akiknek együttes értéke 1800 tallért tett ki. A törökök állítása szerint a foglyokat a főkapitány „öléssel" fenyegette, amire az egriek megintették, mi szerint a fuleki vár parancsnoka „ új törvényt ” akar. A pasa egyben azt is közölte Koháryval, hogy akár meg is ölheti a két rabot, ha beküldi a sarcukat, vagy jutassa vissza őket, különben ők is „három ezer talléros ” magyart tartanak maguknál, és ezt követően a koldulok szabad mozgása török részről - újból - korlátozódni fog, amiért a magyar oldalra hárították volna a felelősséget.107

Azt, hogy ezen konfliktus véget vetett-e ismét a rabok útjainak, nem tudni, bár nagy jelentőséget ezen gyakorlat az elkövetkező időszakban már minden bizonnyal nem játszhatott az egri vilajet és magyar szomszédainak életében. Az előbbiekben leírt események után két évvel ugyanis Thököly Imre és a budai pasa, Ibrahim hadai háborús zónává változtatták a végvidéket, majd 1682 szeptemberében elfoglalták és lerombolták Fülek várát. Ezt követően pedig az újból kirobbanó, minden addig állapotot gyökeresen felforgató háború, majd 1687-ben Eger visszafoglalása vetett véget a kolduló rabság intézményének egyszer s mindenkorra a térségben.

Végezetül tehát, miután áttekintettük a egri vilajet és szomszédainak kapcsolatát a kolduló rabokkal kapcsolatosan a 17. század második felében, arra a következtetésre juthatunk, hogy az előzetes - főképp dunántúli, és nyugat-magyarországi forrásanyagon alapuló - kutatások által bemutatott gya106 Ahmed hatvani kajmakám 1680 augusztusában kelt levelében azt vetette Koháry szemére, hogy a hozzájuk írott, a rabok túlkapásairól, jószágok elhajlásairól írott levelüket még csak válaszra sem méltatták. MOL, M. Cl228. 12092. Ahmed hatvani kajmakám Koháry Istvánnak, 1680. augusztus.

107 „Ha az kgd törvényivel ölésre ítéli elsőbben kiilgye bé az sarczot azon ölésre úgy mint az két rabért ezer és nyolcz száz tallért [...] hogy ha vagy az két rabot bé nem küldi vagy az sarczokat, három ezer talléros rabot tartunk meg melliet cseledekdi el nem mulatunk és egy mind két Részről az rabok uttia igne megh gátolódik kiért kgd lelke fog kárhozni azért hogy mind az két részre hazsnos légyen és az jó szokásis sem maradion az rabokot küldje be kgd vagy az sarczokot hogy kevés tüzből nagy láng ne lobbanjon MOL, M. C1229, 12231. Ali egri pasa tihája, Mehmet aga Koháry Istvánnak, 1680. augusztus 19.

72