Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
közösen pusztító török-magyar kolduló rablóhordákról, a velük szövetkezett hajdúkról vagy más rabló elemekről és a csak tisztán muszlinokból álló csapatokról is. Ez a fajta együttműködés pedig a korabeli nézetek szerint akár még a halálbüntetést maga után vonó törökösség, a „ turcismus ” vádjait is kimeríthette,91 bár nincs információnk arról, hogy a magyar hatóságok bárkit is elítéltek volna ezen okra hivatkozva. A különböző, perifériára süllyedt végvári elemek azonban nem csupán a rabokkal történő összejátszásban jártak az élen, hanem mások rabbá tételében is, és aktív haszonélvezőjévé váltak az emberrablásoknak és fogolyvadászatoknak. 1665-ben például nemes Soltész Pált karóbahúzás általi halálra ítélte a felső-magyarországi hadiszék, mert pribékké lett, és összejátszott a törökkel a magyarországi fogolyszedéssel kapcsolatban. Ám magyar földön mégis csak a törököknek lehetett roszszabb hírük, ezt támasztja alá az az 1675-ös adat is, amely szerint Balassa Adám kékkői várkapitány parancsba adta az uralma alatt álló jobbágyoknak, hogy ha török vagy „törökös” rab érkezik a Kékkő közelébe, arról neki azonnal hírt adjanak. Történt ugyanis, hogy nevezett évben két magyar nemzetiségű rab érkezett az említett kapitány egyik falujába, akik közül az egyik szóban majd tettlegesen is inzultálta a helyi bírót, ám mindeközben igyekezett valódi kilétét elfedni, és úgy tenni, mintha török rab lenne, ugyanis „parancsolván Törökös képpen, ugyanis törökül is beszélvén, mintha török rab lett volna, rútul szidta a bírót, sőt meg is verte”.92 A forrás alapján arra következtethetünk, hogy minden bizonnyal nem először fordul elő, hogy magyar rabok magukat töröknek adják ki, ugyanis Balassa Ádám ezen eset előtt már korábban is parancsba adta, hogy amennyiben jobbágyai ilyen törökös, vagy magát hamisan töröknek kiadó rabot látnak, vagy ilyenről hallanak, azt vigyék színe elé.93 A visszaélések okait vizsgálva érdemes megemlíteni a török fél által felhozott magyarázatot, amely szerint egyedül a hosszú, évekig tartó koldulás tehető felelőssé a jelenségért, amely során sokan akár hat évre szóló engedélyt is kaphattak tevékenységük művelésére, majd a rájuk szabott időtartam le91 A törökösség pontos fogalmi tisztázására, és annak megítélésre nézve lásd: Sugár István: A törökösség (turcismus) Heves vármegyében. In: Agria. Az Egri Múzeum Évkönyve 23 (1986) 99-111 ; Szakoly Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667-1668-ban. (A „törökösség” fogalmának értelmezéséhez). In: Archívum. A Heves Megyei Levéltár Közleményei 10(1981) 5-27. 92 Simon, 1910. 503. 93 U.o. 168
