Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben

ről és kínzásokról értesülhetünk,32 csakúgy, mint néhány évvel később a hatvani magyar rabok esetében.33

Mint az sejthető, nem csak a török oldalon történtek visszaélések, hanem mohamedán kollégáikhoz hasonlóan a magyar végváriak is alkalmanként elég keményen bántak a kezesekkel, és nem egyszer fordult elő, hogy a koldulás céljából kiengedett, majd feltételezhetően megszökött rabért az érte felelősséget vállalókat büntették. 1656-ban a szolnoki tömlöcben lévő magyarok arról írtak I. Koháry Istvánnak, hogy ne fenyítse meg a nála lévő török kezeseket, mert cserébe a török „ minden egy-egy ütésért öt-ötszázat üttet ideki az magyar rabokon ”.34 35 A kezesek az idő folyamán szinte állandó veszélyben forogtak, 1662-ben például a váci Bás aga követett el mindent annak érdekében, hogy volt társának, a rab Humez agának hátra maradt sarcát az adott napra előteremtse, többek között azért is, hogy „az Szegény kezes Rabokis ne busullyanak”?5 Ám forrásaink eredeténél fogva természetszerűleg jóval többször értesülhetünk a törökök visszaéléseiről, főképp a tárgyalt időszak konfliktusokkal teli ideje alatt, mint a magyar oldalon elkövetett erőszakos tettekről. 1658-ban az egri tömlöcben lévő kezes magyarokat annyira megkínozták, hogy négy meg is halt közülük egy Balogh Márton nevű szökevény miatt.36 1664-ben történt az egyik legkülönlegesebb ismert eset, amikor is egy kísérő felügyeletére bízva egy asszonyt engedtek ki az egri tömlöcből, ám mi32 „Egytűi egyig a rabság mint a kéve, fekszik veretlen a tömlöcben éhen, szomjan, nyomorgóinak miatta [...] mert roppantul meg akarnak verni, ha valami jó hírét nem hallják az urak. [török urak a kiengedett kapitánynak -V.D.J Török rabságban lévő magyar foglyok levele Kéry Ferenc ezredeshez, 1676. november 26. Pálmány, 1984. 95. Majd ekképpen folytatták megpróbáltatásaik leírását: „Akkor minket mind egyik úgy ott megvertek az kapitány úr miat, és úgy vertek, hogy némelyik csak seggen csúsz mint afféle csúszó mászó álat". U.o. 96. Végül egy másik levélben a verésen kívül más kínzó eszközökről is hírt adnak: „Az Isten egyedül tudja és látja, annyira megvertek seregestül, hogy vérret írhatunk Nagodnak. Az ki nagyob, [törökök-V.D.] nem elégednek meg annyi csigázással, hanem újabban is naponként fenyegetnek pálcákkal". A török rabságban szenvedő magyar foglyok levelei gróf Balassa Bálinthoz, 1676. november 26. Pálmány, 1984. 97.

33 MOL, M. 4722, 6798-6799. Hatvani rabok levelei Csáky Pálnak és Horváthy (?) Istvánnak, 1680. szeptember 8.

34 Valentinus Bujdosó, 1871. 215.

35 MOL, M. C1229, 12249. Bás váci aga I. Koháry Istvánnak, 1662. május 18.

36 A Balogh Mártonért kezeskedők közül a rabok levele szerint négy már meghalt a tömlöcben, kettő törökké lett, hat felvette a mohamedán hitet, hetet pedig Törökországba hurcoltak. Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. III. Eger elestétől visszavételéig 1596-1687. Eger, 1891, 225. Egri török rabok 1. Koháry Istvánhoz, 1658. november 20.

156