Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben

itt is gyökeret vert ez a kétes hírű intézmény. Az első, általam ismert forrás 1612-ből emlékezik meg a kolduló raboskodás gyakorlatának fennállásá­ról,22 ám ennek ellenére a század derekáig minden bizonnyal a rabok kicse­rélése, illetve kiváltása lehetett a meghatározó, ugyanis a 17. század közepét megelőzően csak szórvány-adatokkal rendelkezünk ezen intézményrendszer fennállásával és működésével kapcsolatosan.23 A török hódoltság alatt az eg­ri tömlöcön kívül a tartomány szinte összes jelentős erősségében őriztek ma­gyarokat, mint azt több adat is bizonyítja, szűkén vett tárgykorszakunkból is van információnk a Nógrádban,24 Szécsényben25, Hatvanban26 és Szolno­kon27 raboskodó magyar vitézekről is.28 A források számának megnövekedé­se és valószínűleg ezen intézmény mind szélesebb körben való elterjedése, illetve az abban rejlő negatív tendenciák felerősödése, kiteljesedése miatt azonban érdemesebb a 17. század második felét megvizsgálni, amely idő­szak több jelentőségteljes új folyamatot is hordozott magában. Mint azt már említettük, magyar és török oldalról egyaránt bevett szokás volt a rabok megfélemlítése, kínzása magasabb sarc kicsikarásának a remé­nyében, ám nem csak a megsarcoltak, hanem a hosszú távon rabságban síny­lődök, és a kezesek is gyakran sok szenvedésnek voltak kitéve. 1659-et ír­tak, amikor egy Némedi Istók nevű szökött rab ügyében levelezett egymás­sal az egri Pécsi Heszon török aga és (I.) Koháry István füleki főkapitány.29 22 MOL, M. C1229, 12223. Egri török levél ismeretlennek, 1612. március 20. 23 Egy, valószínűleg 1630-ban keltezett forrás is ezen állítást bizonyítja, amely nagy számú török fogoly esetében nem tesz említést a rabok koldulásra való kiengedéséről, csupán azoknak sarccal való megváltásról. Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. II. 1540-1639. Bp., 1890, 738-745. 24 MOL, M. 4722, 6840. Nógrádi rabok Vámosi Ferenchez, 1670. január 12. 25 Erre nézve lásd: Pálmány Béla: Levelek Szécsény második török hódoltsága korából. In: Szécsényi Honismereti Híradó, 7 (1984) 56-76., 83-100. 26 MOL, M. 4722, 6798-6799. 27 Valentinus Bujdosó: Szolnoki rabság levele I. Koháry Istvánhoz. In: Századok 5 (1871) 214-216. 28 1660-tól, Nagyvárad elfoglalásától kezdve az újonnan létrehozott vilajet központja is gyor­san megtelt magyar rabokkal. Erre nézve lásd: Izsépy Edit: Rablevelek a váradi török bör­tönből. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. 5 (Különnyomat) (1971) 315-327. 29 Mivel a történelmi emlékezet Koháry István néven őrizte meg II. Koháry István (1649-1731) emlékét, így a következőkben csupán édesapjának, I. Koháry Istvánnak (7-1664) az esetében jelzem a családon belüli születési sorrendet. 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom