Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
itt is gyökeret vert ez a kétes hírű intézmény. Az első, általam ismert forrás 1612-ből emlékezik meg a kolduló raboskodás gyakorlatának fennállásáról,22 ám ennek ellenére a század derekáig minden bizonnyal a rabok kicserélése, illetve kiváltása lehetett a meghatározó, ugyanis a 17. század közepét megelőzően csak szórvány-adatokkal rendelkezünk ezen intézményrendszer fennállásával és működésével kapcsolatosan.23 A török hódoltság alatt az egri tömlöcön kívül a tartomány szinte összes jelentős erősségében őriztek magyarokat, mint azt több adat is bizonyítja, szűkén vett tárgykorszakunkból is van információnk a Nógrádban,24 Szécsényben25, Hatvanban26 és Szolnokon27 raboskodó magyar vitézekről is.28 A források számának megnövekedése és valószínűleg ezen intézmény mind szélesebb körben való elterjedése, illetve az abban rejlő negatív tendenciák felerősödése, kiteljesedése miatt azonban érdemesebb a 17. század második felét megvizsgálni, amely időszak több jelentőségteljes új folyamatot is hordozott magában. Mint azt már említettük, magyar és török oldalról egyaránt bevett szokás volt a rabok megfélemlítése, kínzása magasabb sarc kicsikarásának a reményében, ám nem csak a megsarcoltak, hanem a hosszú távon rabságban sínylődök, és a kezesek is gyakran sok szenvedésnek voltak kitéve. 1659-et írtak, amikor egy Némedi Istók nevű szökött rab ügyében levelezett egymással az egri Pécsi Heszon török aga és (I.) Koháry István füleki főkapitány.29 22 MOL, M. C1229, 12223. Egri török levél ismeretlennek, 1612. március 20. 23 Egy, valószínűleg 1630-ban keltezett forrás is ezen állítást bizonyítja, amely nagy számú török fogoly esetében nem tesz említést a rabok koldulásra való kiengedéséről, csupán azoknak sarccal való megváltásról. Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. II. 1540-1639. Bp., 1890, 738-745. 24 MOL, M. 4722, 6840. Nógrádi rabok Vámosi Ferenchez, 1670. január 12. 25 Erre nézve lásd: Pálmány Béla: Levelek Szécsény második török hódoltsága korából. In: Szécsényi Honismereti Híradó, 7 (1984) 56-76., 83-100. 26 MOL, M. 4722, 6798-6799. 27 Valentinus Bujdosó: Szolnoki rabság levele I. Koháry Istvánhoz. In: Századok 5 (1871) 214-216. 28 1660-tól, Nagyvárad elfoglalásától kezdve az újonnan létrehozott vilajet központja is gyorsan megtelt magyar rabokkal. Erre nézve lásd: Izsépy Edit: Rablevelek a váradi török börtönből. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. 5 (Különnyomat) (1971) 315-327. 29 Mivel a történelmi emlékezet Koháry István néven őrizte meg II. Koháry István (1649-1731) emlékét, így a következőkben csupán édesapjának, I. Koháry Istvánnak (7-1664) az esetében jelzem a családon belüli születési sorrendet. 154