Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében
A kárbecslő jegyzőkönyvbe jegyzett vallomás és főleg a harminc éves háború idején elmaradt zsold, kimaradó ellátás, a leromlott felszerelés miatt kérő, tiltakozó, követelő kérvények sora akár egy mai antropológiai vizsgálatra alkalmas anyaggal is szolgálhat. Gazdag anyag tudósít a végvári katonaság szervezeti, ellátási, fegyelmi átalakítását javasoló reformokról. Illésházy István, az 1587. évi várfelmérő bizottság egyik tagja nemcsak a részvét szavaival szólt az ellátatlan, s így a falvakat pusztító, zsákmányolásra, rablásra kényszerülő várkatonaságról, hanem a hatalmasok, a hadseregellátók visszaéléseire és a korrupcióra is felhívta a figyelmet. Esterházy Miklós nádor Memóriáiéinak, Wesselényi Ferenc nádor javaslatainak, Zrínyi Miklós elméleti hadtudományi írásainak célja közös, érv anyaguk különböző. A különböző rendtartások, edictumok, regulamentumok szövegében számunkra a követelmények fonákja érdekes igazán, a valós világ, amelyet meg kell változtatniuk. így például I. Rákóczi Ferenc sárospataki várnagyai számára adott rendtartásában (1666) kimondatlanul benne van a mögöttes világ: nincs rendben a környezet, veszélyben a kutak tisztasága, sok a tűzeset és a katonák mezei munkákra járnak ki, hadi gyakorlatok helyett. Az egész társadalom nagyrészt vizuális kultúrában, vizuális kommunikációban él: fontos forráscsoport a képek, metszetek, ábrák, a képi szimbólumok együttese. A korszak irodalma műfajokban is rendkívül gazdag. Szerzők és mecénások köre változatos. Európának minden szegletéből feltárt katonaénekek, az országhatárokon át vándorló dallamaikkal, gazdag és a kölcsönhatások révén változatos motívumaikkal mintegy kincsesbányái a mentalitás történetével foglalkozó kutatóknak. Feladataikon kívül időtudatukról, kommunikációs készségükről is tartalmaznak információkat a várkapitányok parancsai és tervei. A kémjelentések nemcsak a tájékoztatás kultúrájáról tudósítanak, hanem egy végvári együttes információs bázisának térbeli és társadalmi kiterjedéséről is. Külön világnak is tekinthető, különösen a 17. századtól a levelező Magyarország; hírlevelek, rablevelek, családi-baráti levelezések, női írások tudósítanak az egyéni gondolkozásmód végtelen változatairól. Fontos források, de tévedések forrásai is lehetnek a naplók és az emlékezések, ha nem világos az író szándéka, személyes kötődése és tájékozottsága, ha a kései kutató nem érti bennük a fikció és a valóság viszonyát. Külön nagy területe a mentalitás forrásainak a históriák és az egykorú tudományos igényű történetírói művek, s a kibontakozó államelméleti irodalom. Nincsenek ösz- szegyüjtve a várkapitányok beszédei, a humanista írásokban fennmaradt fiktív beszédek és a kritikus helyzetekben elhangzók, mint a vizsgálataink köréből 14
