Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

országával épített ki diplomáciai kapcsolatokat. Az értelmiségnek a nyugati egyetemekről hazavitt tudása, kultúrája, életformája erősen hatott a végváriakra és a róluk kialakult gondolkozásmódra. Közben módosultak az erőviszonyok az állam két pólusa, a magyar rendek és a Habsburg központi hatalom között. Változott az értékrend. Az uralkodói és főúri udvarokban a régiségek közé kerültek a tegnapi fegyverek, és kitágultak az intellektuális tér dimenziói. Közösséget szervező tényező lett az államiság védelme, az állandó harcban és életveszélyben töltött évek kitörési lehetőséggel is jártak, magasra ívelhetett a pálya, s vitézi tetteiket nemességgel ismerte el az uralkodó, vagy a fejedelem. A sebesült katonákat el kellett látni, és gondoskodás illette meg az elesettek özvegyeit és árváit.

A végvárak, vitézeik és a hozzájuk fűződő mentalitás megértésének legfőbb kulcsa, hogy a várőrségek kialakították erős szervezetüket, szokásrendjüket, de nem elszigetelt közösségben élték át az évszázadot. A végvár és a vitézlő rend belső tagolása és fenntartása, a védelmi rendszer működésével együtt eleve egy tágas hálózat rendszerébe illeszkedett. A katonai szervezet keretei között is sokan dolgoztak, hivatalnokok, tolmácsok, hadbírák, haditudósítók és élésmesterek. A testi-lelki szükségleteket mesteremberek, borbélyok, felcserek, orvosok, továbbá papok, lelkészek, énekmondók, zenészek látták el. Az élelmezés, fűtés, karbantartás bázisául szolgáló váruradalmakat a központi kormányzat bürokratikus apparátusa irányította. E rendkívül összetett társadalmi együttes tagjai származás, képzettség, vallás, nyelv, műveltség révén sokféle kapcsolatokkal rendelkeztek. Másfél évszázad alatt a végvári társadalom mentalitásbeli változásait erőteljesen befolyásolta az országos és egyetemes hálózat szellemi, gazdasági, társadalmi közege.

A végvárak szervezetéről, irányításáról, életéről, hadi kultúrájáról az évszázadok során hatalmas forrásanyag keletkezett. A mentalitásról tudósító források tömegéről hiú remény lenne a teljességet akárcsak megközelítő rendszerezett áttekintést nyújtani. Két fontos körülményre is csak éppen hogy felhívhatjuk a figyelmet. Az egyik, hogy a források természete, tartalmi kritikájának követelménye évszázadonként lényegesen változó. A másik, hogy a forrásanyag jelentős része Európa levéltáraiban, kézirattáraiban, könyvtáraiban található. Mivel a végvárrendszerben az egész Európa anyagi és szellemi teljesítménye öltött testet, nemzeti és egyetemes érdekek fűződtek hozzá, s szervezetében a Habsburg központi kormányzathoz is tartozott.

Ez a változatosságában alig áttekinthető forrásanyag sokféle információkkal szolgál a vitézek önképéről és közvetlen környezetük véleményéről.

13