Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

SARUSSI KISS BÉLA: Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye, motivációik

A jegyzék bevezetője szerint Michael Pemauer felső-magyarországi ellenőr (Contralor in Obern Chraiss Hungern), — minden bizonnyal a hadifizető mester mellett dolgozó ellenőr — hat nap alatt vett fel 88 embert (április 22-től 27-ig). A felvetteket mustrálta és egy forint előleggel (Laufgeld) látta el, majd a hadszertár felszereléséből felfegyverezte és Kanizsára küldte őket.25 Pemauer kísérőleveléből az is kiderül, hogy a gyalogosok nem rendelkeztek saját fegyverrel.

A 88 névből 46-ot lehet biztosan helyhez kötni (52,27%). Pemauer írnoka minden bizonnyal a zsoldosnak állók személyes bemondása alapján jegyezte fel a származási helyet, ami így lehetett akár születési hely, akár az utolsó lakhely is (talán lehetett olyan is, aki nem valós származási helyet vagy nevet diktált le a jegyzőnek, sőt a helynevek írásából is adódhat kétértelműség). Mindezek ellenére néhány egyértelmű zsoldos „kibocsátó” helyet biztosan be lehet azonosítani. A jelenlegi Ausztria területéről jellemzően sokan (14 fö) érkeztek a bécsi toborzóhelyre: Alsó-Ausztriából nyolcán (ketten Bécset tüntették fel származási helyként), hatan pedig a többi tartományból. A bécsi toborzóhely tehát elsősorban a közelben lakók számára gyakorolt erős hatást. Öten-öten Fel- ső-Bajorországból és Felső-Sziléziából, hárman pedig Baden-Württembergből; a többi országból/tartományból maximum ketten-ketten érkeztek.

Az egyes várak mustrajegyzékéhez képest egy sokkal bővebb mustrajegyzék azt teszi lehetővé, hogy mezei csapat esetében is megvizsgáljuk a Magyarországon szolgáló németek származási helyét. A jegyzék Jakob Raminger elbocsátott és szabadságolt katonáinak a felsorolását tartalmazza, és azért készült, hogy az elküldött katonákkal szembeni uralkodói tartozást egyenként kimutassa.26 A 254 katonának majdnem 11 ezer rFt-ot kellett volna még kifizetni, amiből azonban kapitányuknak le kellett vonnia azt az 1125 rFt 11 kr-t, amelyet a katonáknak a bécsi hadszertárból való felfegyverzésére (haggen Spieß und andere Kriegsrüstung) fordítottak (ez tehát azt mutatja, hogy felvételükre Bécsben került sor, és azt is, hogy sokuk nem rendelkezett fegyverrel).

Mivel az egyes nevek mellett „von”, „von der” vagy „aus dem” kifejezések után feltüntették egy települést is, nyugodtan kijelenthetjük ebben az

25 Az iratból sajnos nem derül ki, hogy miért pont az ellenőr és miért nem éppen a felső-magyarországi hadifizetőmester végezte/végeztette a mustrát.

26 ÖStA KA Alte Feldakten (AFA) 1563/3/15 Lőcse, 1563. március 13. Itt szeretnék köszönetét mondani Kenyeres Istvánnak, aki felhívta figyelmemet erre és az ónodi jegyzékre.

123