Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

SARUSSI KISS BÉLA: Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye, motivációik

vember elseje előtt már szolgálatban állót - köztük hét duplazsoldost és 16 régebben itt szolgáló puskást (hackenschützer) - és 20 újonnan felvett puskást tartalmaz. (1576-ban az ónodi várban 44 katonát tartottak nyilván, nemzetiségük jelölése nélkül, de minden bizonnyal ők is németek lehettek.21)

A számbavett 46 név közül 32 személy esetében lehet nagy biztonsággal megállapítani a származási helyet (70%). Ami legelőször is előtűnik, hogy végre találunk arra példát, hogy a szakirodalomban gyakran emlegetett svájci katonák közül a magyar végekre is elvetődik két személy. Batt Schaffer és Cristof Weishun ugyanis Bázelből érkezett, előbbi már november elseje előtt is alkalmazásban volt, utóbbi azonban csak ezt követően érkezett Ónodra. Ami azonban ennél jellemzőbb, hogy az ónodiak között hét svábföldi és hat alsóausztriai volt. Rajtuk kívül öt frankföldi, két-két felső-ausztriai és sziléziai, egy-egy brandenburgi, lotaringiai, szászországi, stájer és soproni volt. Ha tovább elemezzük az adatokat, akkor megállapítható, hogy a svábok között bár hatan is november 1. előtt a várban voltak, egyikük sem azonos településről érkezett, míg a hat alsó-ausztriai közül öten Bécsből jöttek (ketten közülük azonban november elseje előtt). Az eddig felsoroltakon kívül még két személy érkezett azonos településről, Bayreuthból: Georg Grossmann és Wolf Hueber. Előbbi november 1-től állt a vár szolgálatában, utóbbi már korábban, és duplazsoldot élvezett, tehát ők nem egymással érkeztek. (A november elsejei dátum azt mutatja, hogy az azonos helyről érkezők sok esetben nem együtt érkeztek.)

A következő mustrajegyzék arról a 88 Bécsből Kanizsára küldött németről készült, akiket Michael Pemauer toborzott a császárvárosban.22 Az iraton található 27-es lajstromszám azt mutatja, hogy eredetileg egy sorozat része volt, mára már sajnos nem található más irat Pemauer, illetve a mustramester 1578. évi elszámolásából.23 A mustrajegyzékben név szerint felsorolták

21 Pálffy. 1995. 155.

22 Pemauer 1579-1594 között már felső-magyarországi fizetőmester. Pálffy Géza: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében. 217. In: Végvár és ellátás. Szerk. Petercsák Tivadar-Berecz Mátyás. Eger, 2001. (Studia Agriensia) 183-219.

23 ÖStA Kiregsarchiv (KA) Wiener Hofkriegsakten 6. Kart. 1578. december No 73. Exp. Ossz: 8 fol. A felső-magyarországi hadifizetőmesteri intézményre ld.: Pálffy Géza: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében. 211-213. In: Végvár és ellátás. Szerk. Petercsák Tivadar-Berecz Mátyás. Eger, 2001. (Studia Agriensia) 183-219. Kenyeres István: A Habsburg monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543-1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez. 90. In: Levéltári Közlemények 78. (2007) 2. sz. 85-138.

121