Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

KATONAI HAGYOMÁNYŐRZÉS A 21. SZÁZADBAN - BARTÓK BÉLA: Hatvanasok Hatvanban - A cs. és kir. 60. gyalogezred hagyományainak ápolása Egerben

őket. A beszédnek ez a része a tekintélyelvű vezetés fontosságát és értékét hangsúlyozta, mert a hadsereg hierarchiáját, egységét, fegyelmét helyezte példaképül a társadalom elé. Subik atya ezután Istennel és hazájukkal szembeni kötelességeikre figyelmeztette hallgatóit, és elsősorban a hitet és a keresztényi kötelességek teljesítését kérte számon tőlük. A hittől Szent Istvánon, a szent koronán, a magyar királyságon keresztül jutott el logikailag a mai államig, amivel az uralkodó politikai ideológiát, a keresztény és nemzeti eszmét emelte magasra. Azt a „ 60-as lelket” kérte a bajtársaktól, amely kemény, vagyis nem ábrándozik, nem hallgat semmilyen szélsőséges propagandára, bízik a szebb jövőben, nem roppan össze a nehézségektől és „ ...amely fiait is fegyverforgatásra tanítja, és ha üt az óra, együtt kél velük harcra a boldogabb hazáért. ”32 A szónok tehát ugyanazt az állami elvárást fogalmazta meg, amit Szita tábornok, és amellett, hogy figyelmeztette a hatvanas apákat, hogy gondoskodjanak gyermekeik leventekiképzéséről, felvetette annak a lehetőségét is, hogy két generációnak együtt kell harcba indulni majd az elszakított országrészek visszaszerzésére. A mise után következett Szinyei- Merse Jenő beszéde, amely a fegyverkezési egyenjogúság, az általános hadkötelezettség kivívásának fontosságát hangsúlyozta és Tömösváry János záró beszéde már nem kapott akkora figyelmet, hiszen egy pap és nem egy parlamenti képviselő volt az, aki hatásosan meg tudta fogalmazni a veteránok és a nemzet előtt álló feladatokat.

A szabadtéri ünnepség végén a cserkészzenekar indulóira az alakulatok díszmenetben haladtak el az előkelő vendégek előtt, majd a bajtársak körbevették Szita Mihály tábornokot, az ezred „rajongásig szeretett” harctéri parancsnokát, a vállukra emelték és a kezét rázták, neki pedig mindenkihez volt egy-egy szava. A közös ebéd előtt a tábornok felolvasta a szövetségnek a kormányzóhoz intézett táviratát, amely így hangzott: „A volt csász. és kir. 60. gyalogezred világháborút járt, Hatvanban összesereglett mintegy háromezer katonája mélységes hódolattal, hűséges ragaszkodással köszönti legfőbb Hadurát és várja legfelsőbb parancsait. ”33 Az ebéd folyamán a korabeli szokásnak megfelelően Szita Mihály, Braun Károly, Tarcsafalvi Anaklét, újhatvani ferences házfőnök és Polánkay László mondtak pohárköszöntőket. Ebéd után a bol- dogi Gyöngyös Bokréta szórakoztatta néptáncaival és népdalaival a közönséget.

32 Uo.

33 Uo.

193