Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - G. ETÉNYI NÓRA: A „türkenlied” reneszánszai - A magyar vonatkozású német népénekek típusai és életszerűsége

dallamára, Isten büntetéseként bemutatva az ősellenségnek, a vérebnek beállított törökök pusztításait a keresztény lakosságon. A török újabb pusztítása kapcsán újfent a keresztény normákat hangsúlyozzák, morális megújulást hirdetve. Leginkább ezek a konkrét eseményekhez nem köthető egyházi énekek hagyományozódnak több évszázadon át. Attól váltak újra időszerűekké ezek a keresztényi énekek, hogy az újabb török hadjáratok kapcsán az egyház, a városvezetés ismét elrendeli közös törökellenes imádkozást,8 a déli harangozást, melyekhez külön imákat, énekeket nyomtatnak ki, sokszor már jól bevált, korábbi generációk számára közismert énekeket adnak ki újra. A városvezetéssel szoros kapcsolatokat ápoló, művelt és jó tollú szerzőket foglalkoztató, komoly felvevő piaccal rendelkező jelentős nürnbergi, augsburgi, ulmi nyomdák minden nagyobb török hadjárat időszakában nyomtatnak kézbe vehető méretű, könnyen megjegyezhető imákat, fohászokat, vallásos „türkenliedekef’. A populárisabb műfajú kalendáriumokhoz hasonlóan érzékelhető a hagyományozás, örökítés igénye is. Bécs 1683-as ostromakor egy mariazelli zarándolatra készült népénekben II. Lajos példájáról is megemlékeznek, részben azért is felelevenítve a török nagy győzelmét, hogy a Bécs alatti kudarca, egy remélt fordulópont még hangsúlyosabb legyen.9 A konkrét eseményekhez nem köthető korábbi jól bevált szövegekre támaszkodó vallásos tárgyú énekekre a legjellemzőbb a törökkel kapcsolatos toposzok ismétlése, tudatosítása a törökök kegyetlenségéről, a nők és gyermekek bántalmazásáról, elhurcolásáról, a falvak, városok elpusztításáról.10 A hagyományozásban kulcsszerepet játszó vallásos tárgyú „türkenliedek” a 17. század első felének hosszú békeidőszaka után is a 16. századi leegyszerűsített ősellenség képet vetítik ki a 17. századra, mikor már nemcsak a rabszolga-itineráriumok közismertek, hanem az Oszmán Birodalomról reálisabb képet alkotó diplomáciai beszámolók is közkedveltté váltak a városi középrétegek számára.

A türkenliedek számarányát tekintve is meghatározó részének a tájékoztatás a funkciója: egy-egy konkrét hadi eseményt mutatnak be, ostromok, csaták híreit közük.

8 Imre Mihály: „Magyarország panasza” A Querela Hungáriáé toposz a XVI-XVII. század irodalmában. Debrecen, 1995. 133.

9 Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Bp. 1986. Szakály Ferenc: Hungária Eliberata Budavár visszavétele és Magyarország felszabadítása a török uralom alól 1683-1718. Budapest, 1986. 73-92.

10 Meike Hollenbeck 1999. 114-115.

72