Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - CSIFFÁRY GERGELY: A történelmi valóság Tinódi Varkocs Tamásról írt énekében

Akkor Varkocs bocsáta Nagyfaluba,

Harmincadosokat kétször elhozatá.

A lantos a históriás ének 188-192. sorában arról írt, hogy hogy egy Perhát nevű aga Pestről kiindúlva martalócaival Sarudot, a mellette fekvő Hidvéget és Tiszahalászt (ma Újlőrincfalva) dúlták fel, akik még Varkocs tiszttartóit is elhurcolták.

Deli Perhát agát Pestből kibocsátá.

Az Hídvégöt, Halászt, Sarudot dúlá,

Tiszttartóit Varkucsnak ő elfogá,

Oláh Andrást, Nagy Ambrust elhozá.

Varkucs hallá, hamar utánnok bocsáta.

Az események nagy valószínűséggel 1544-re tehetők. Más forrásból - a ti- zedjegyzékekből - tudjuk, hogy Sarud 1544 után már mint hódolt község adózott a töröknek.44

Ezután ismerteti egy Heves város mellett lezajlott összecsapás történetét a Varkocsról írt históriás ének 197-208. soraiban. Ennek előzményeként a török martalócok Muzin aga és Barat aga vezetésével Pestről elindulva Heves mezővárosra csaptak le.

Muzin aga, Barat aga kijövének,

Kétszáz lóval Hevesre hogy ütnének,

Egerből két negyvenen érközének.

A Hevest megtámadó 200 török lovas ellen Egerből Varkocs Tamás 80 vitéze indult el. Tinódi említi Görbe Bence egri hadnagy nevét abban az ütközetben, amely déltől napnyugtáig tartott, mialatt az egriek szétverték a török martalócokat, sőt Örsi László egri vitéz „egy serín ifjú vala, / Muzin agának fejét vötte vala.” Végül ennek kapcsán Tinódi büszkén említi, hogy a Heves melletti küzdelem eredményeként a győztes egriek „Igen vérös zászlót onnan hozának.”

44 Kovács Béla: Sarud története. Eger, 2001. 26.

46