Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és kultúra

Tinódi értékrendjében a tisztesség, bátorság, emberség, küzdésképesség mellett fontos, talán legfontosabb erény a gyors cselekvés. Ezzel ellensúlyozzák, sőt legyőzhetik a megkésettség okozta veszteségeket.

Az országegyesítés programja

Históriás énekeit Tinódi, amint a Cronica olvasóit köszöntő soraiban írta, a hadakozó, bajvívó „várban szorult magyar vitézöknek” szánta, „kikből a vitézök minden igyökbe körösztyén módra tuggyanak üdvességökre bölcsen járni, hadakozni.” O maga sokat futott, fáradt, tudakozódott és költségekbe verte magát, rótta az országutakat, hogy „igazmondó jámbor vitézektől, kik ez dolgokban jelen voltának” idejében megtudja, mi történt és hogyan esett. Históriái az események után hihetetlenül gyorsan elkészültek. Sietett, mert hatni akart. A megtörtént dolgokról a várak, vásárok, mezővárosok, udvarházak, sőt a főúri udvarok auditiv kultúrában élőihez, a társadalom legszélesebb köreihez szóltak. Több volt, mint a várháborúk „legendás” krónikása, vagy a Habsburg és a török párt között hányódó lélek, ahogy a régi történetírásunk látta.

Művészete, öntudata, az idő felfogását kezelő eljárása arra vall, hogy a kultúra szuverén értékteremtő hatásával élve szolgált országos ügyet.

Műveit a befogadó társadalom kulturális szintjéhez alkalmazva szerkesztette meg. Kritikája éles, humora fölényes és távolságtartó, értett hozzá , hogy fölcsattanjon hallgatói körében a nevetés is. Tudatosította, hogy az ország a lét és nemlét határa jutott. Tehetségéről öntudattal írt. Feledésbe merült, hogy művét Ferdinánd császárnak ajánló soraiban mintaképének Aene- ast nevezte meg: „Vagy nyereség, avagy veszteség, de róla megemléközni gyönyörűség. Tanúbizonság erről az tengör vizébe Eneás társait mint bisz- tattya volt, hogy az ott való nyomorúságok végre emléközetre öröm lészön.” Az alkotás, mint örömforrás és a mű, mint örömszerzés már az új, Balassinál jól ismert életérzés hírnöke a „Mohács véres kertjé”-nek nevezett hazai tájon. Müvei közül, ha „ez keveset” is, de Kolozsvárott kinyomtatott. Ezzel a jövőbe helyezi, az örömteli emlékezet szférájába emeli a megélt eseményeket. Aki a jövőre gondol, az bízik munkája értelmében. A jövő Tinódi számára is az ország egységének visszaállítása volt.

A három hatalom alá került területek társadalmi, gazdasági kapcsolata nem szakadt meg, a Királyság és Erdély között az érintkezés folyamatos maradt. Az ország egyesítésének követelménye viszont azt kívánta, hogy az európai

27