Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)
KATONAI HAGYOMÁNYŐRZÉS A 21. SZÁZADBAN - BARTÓK BÉLA: Hatvanasok Hatvanban - A cs. és kir. 60. gyalogezred hagyományainak ápolása Egerben
ségében a megmaradt területeken éltek. A közös ezredbeli harcosok valószínűleg többen is voltak a saját találkozójukon, de maga az előkészítés - kezdve az Eger-ben hetente közölt felhívásokon és a pontosan közölt gyakorlati teendőkön keresztül — sokkal világosabbá tette a rendezvényen való részvétel feltételeit. Egerben nyilvánosan nem volt szó az étkezési és utazási költségekről, ami kérdésessé teszi az előkészítő bizottság felkészültségét és alkalmasságát. A jelentkezők persze személyesen megkaphattak minden szükséges információt, amire szükségük volt, de ez nem helyettesíthette a tömegtájékoztatást, hacsak nem akarták a magas önköltségekkel előre elriasztani egykori bajtársaikat a találkozótól. Az is igaz, hogy a hatvanas ezrednap szervezésének oroszlánrészét Hatvanban végezték és Eger és Hatvan között is lassú lehetett az információáramlás, de mégis az a késői olvasó érzése a napilapot olvasva, hogy a közös gyalogezred hajdani székhelyén inkább kevés és általános tájékoztatást kaptak az érdeklődők. Nagyon különös, hogy ilyen fontos esemény előtt néhány hónappal Egerben elmaradt a július és augusztus eleji bajtársi összejövetel, ami biztosíthatta volna a folyamatos felkészülést és a teendők részletes megvitatását. Az aratást el lehet fogadni mentségként, de talán az abban nem érintettek akkor is megtalálták volna a módját az eszmecserének, bár a bajtársi szövetség előző éves programjait kutatva ez nem megdöbbentő, hiszen rendszeres találkozókról nem értesülünk és a hagyományos ezrednapot is többször kellett későbbi időpontban megtartani. Az is elgondolkodtató, hogy csak egy héttel a találkozó előtt közölte az Eger Szita Mihály tábornok Vergatterung! című felhívását, pedig néhány jel azt mutatta, hogy ez már korábban eljutott a községekbe. A német vezényszó Sorakozó! -1 jelent, amire a bevezető mondatban említett kürtszó is utal. A szövetség elnöke testvéreinek szólította egykori bajtársait, ami azt sugallta, hogy a vezér egy mesterségesen létrehozott vérrokonságként képzelte el az összetartozást, pedig a társadalmi különbségeket a közös háborús szenvedések sem törölhették el. A kiáltvány elején elismeréssel nyugtázta, hogy a hatvanasok bebizonyították a világháborúban, hogy elsajátították a legkiválóbb katonai erényeket és megjelölte a találkozó céljait. Eszerint fontos volt az emlékezés is, de már itt is utalt a jövőbeli feladatokra: „...megbeszéljük, mik a teendőink a jelenben, hogy ha a Haza talán nemsokára ismét hívni fog — őseinkhez méltóan tehessünk eleget hazafiúi kötelességünknek. ”14 Ez már egyértelmű utalás volt arra, hogy a bajtársi szövetség részt akar venni a jelen 14 Uo. 186
