Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)
VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - BAGI ZOLTÁN PÉTER: Vázlat a császári haderő élelemellátásáról a tizenöt éves háború időszakában
mielőbbi vásárlását is ajánlotta a birodalmi fizetőmester. A magyar urakra és jobbágyaikra pedig rá kell parancsolni, hogy készpénzfizetés ellenében valamennyi fölös élelmiszerüket állítsák a hadsereg szolgálatába. Egy új főélésmester kinevezése után az uralkodónak egy tábori árszabást kellene kibocsáttatnia, amely a zab, a kenyér és a hús árát határozná meg. Ezek szerint három bécsi mérő zab 1 tallérba, míg két - jól átsütött — kenyér 5 magyar tallérba, egy font hús pedig 2 magyar tallérba kerülne. Ez által meg lehetne szüntetni a zsold emelkedését. Geizkofler véleménye szerint a végvidék és a mezei csapatok élelmezését el kellene különíteni egymástól, hiszen csak a kimaradt készletből láthatta el utóbbit a főélésmester. A felügyelőknek és fizetőmestereknek pedig szigorúan parancsolják meg, hogy amennyiben a katonáknak élelmiszert adtak előlegben, akkor ennek az árának a megtérítése ne maradjon el. Az élelem szabad áramlását semmi se akadályozza, figyelmeztetett a birodalmi fizetőmester. A beérkezett szállítmányokat azonban ne a föprofosz vegye át, mint eddig, hanem a főélésmester és a csapatokhoz kirendelt felügyelők. A főélésmester gördülékeny szállítás és ellátás biztosítására pedig tartson fenn folyamatos kapcsolatot a főhadszertámokkal. Szintén a folyamatos élelem- és takarmány-utánpótlás érdekében időben és titokban tájékoztatni kellene az előbbit, hogy mennyi csapat vesz részt a hadjáratban. A főélésmester mellé, hogy feladatát maradéktalanul el tudja látni, a Bestallungiában található kíséretén kívül (12 darabont és 8 lovas)31 további katonákat is rendelni kellene, akik védenék mind az élelmiszerkészleteket, mind pedig a markotányosokat. A táboron belüli üzérkedés elkerülése miatt Geizkofler azt javasolta, hogy az egységek között közel egy időben osszák szét a meglévő készleteket, hogy ne fordulhasson elő az, mint az 1596. évi hadjáratban, amikor az élelemmel rendelkező magyarok tízszeres áron adták el azt német katonatársaiknak. A birodalmi fizetőmester felhívta még egyrészt arra figyelmet, hogy a marhalábszárat és belsőségeket eldobták, és nem porciózták ki a katonáknak. Másrészt, hogy az élelmezéssel foglalkozók saját borukat mérték ki, ezzel magukat gazdagítva és nagy kárt okozva a császárnak. 31 Pálffy 1997. 50.; Müller, Johannes: Zacharias Geizkofler 1560-1607. Des Heiligen Römischen Reiches Pfennigmeister und Obrister Proviantmeister im Königreich Ungarn. Veröffentlichung des Wiener Hofkammerarchivs Bd. 3. Wien, 1938. 23-26. 111
