Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Az üveggyártó helyek keletkezésének gazdaságföldrajzi okai
A különféle művességekről 1100 körül írt munkája, vagy Heraklius: De artibus coloribus Romanorum című, s üvegművességről készült műve szolgáltathatták az üvegipari ismeretek alapját. A cseh-német üvegiparban valóban először az ún. erdővidéki, majd a szerzetesi műhelyek alakultak ki, s időben ezeket követték az uralkodói, főúri, uradalmi, valamint a városi (bányavárosi) üveghuták. A kolostorok lakói maguk gondoskodtak az épületek elkészítéséről. Szent Benedek regulája arra is instrukciót ad, hogy a kolostort úgy kell felépíteni, hogy a különféle művészeteket - ide tartoztak a „művességek” is - a kolostor területén belül lehessen gyakorolni.257 A magyar üvegipar kezdeteire utaló adatok részben hasonló fejlődési modellt mutatnak. A kolostori üvegcsűrök magyarországi létezését - a rendkívül kevés írott forrás miatt - először a régészeti kutatás igazolta Pásztón a XII XIII. században. Ide sorolható még Pomáz üvegkészítő műhelye, továbbá a pálosok budaszentlőrinci és diósgyőri officinája. A középkorban, vélhetően az egyik legnagyobb hatást az üvegipar fejlődésére a városok gyakorolták. A magyarországi városfejlődés már a tatárjárás előtt megkezdődött. Korai városaink élén Esztergom királyi városa állt kőházakkal, szegélyezett utcák és terek hálózatával. Mellette, mint a várossá fejlődés egyik fontos jele, Székesfehérváron, Győrött, Budán és Pesten megjelentek a kolduló rendek, a dominikánusok és ferencesek. Már a tatárjárás előtt városi jogokat élvezett Fehérvár, Esztergom, Nagyszeben, Nagyszombat, Radna, Pozsony, Varasd. 1241 után új kiváltságokkal léptek a városiasodás útjára: Trencsén, Zólyom, Korpona, Németlipcse, Besztercebánya, Késmárk, Lőcse, Gölnicbánya, Beregszász, Nagyszőlős, Buda, Szeged, Körmend, Brassó, Zágráb, s több püspöki város, mint Nyitra, Gyulafehérvár. Az adójegyzékek alapján végzett közelítő becslés szerint legnépesebb városaink lélekszáma a középkor végén a következő: Buda 12-15 000 (XV. század vége), Pest 10 000, Szeged 7000 (XVI. század eleje), Brassó 6000 (XV. század vége), Kassa 4—5000, Kolozsvár 4-5000, Nagyszeben 4-5000, Pozsony 4000 (XV. század közepe), Selmecbánya 3—4000 (XVI. század közepe), Beszterce (Erdély) 3^1000 (XV. század vége), Sopron 3000 (XV. század közepe), Bártfa 3000, Besztercebánya 3000 (XVI. század vége), Epeijes 2-3000 (XV. század vége), Lőcse 2-3000, Veszprém 1600-2000 (XV. század vége.)258 257 ...ut artes diversae intra monasterium exerceantur. (Vö: Regula Caput LXVI.) - OBERFRANK Ferenc 1996. 48. 258 A városaink becsült népességére lásd: GRANASZTÓI György 1980. 157. 90
