Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Az üveggyártó helyek keletkezésének gazdaságföldrajzi okai

hogy Körmöcbányán 1469-ben 29,239 majd később 1499-ben 16 kincstári ércőrlő malom volt. Selmecbányán viszont kevesebb volt a víz, ezért csak a kohók mellett voltak ércőrlő malmok. Itt az érceket, amennyiben lehetett, kézi úton törték porrá. Majd a kohók melletti ércőrlőkben a kézi választásból származó és az olvasztásra nem eléggé dús anyagot porrá törték, s az iszapból a meddő részt vízzel eltávolították.

Georgius Agricola 1550-ben írt művében a magyarországi bányák és ércolvasztók korabeli gyakorlatáról írt. Itt ismerteti az arany és ezüst elválasztására szolgáló eljárásokat. Eszerint az érctartalmú kőzetekből a két nemesfémet szétválaszthatták választóvízzel, ólommal, kénnel, kénantimonnal, cementálás- sal,240 1558 körül az ezüst kiválasztás eljárását meggyorsította és olcsóbbá tette az amalgám felfedezése. Az eljárás során a nyers ércet higannyal keverték, így a nemesfém kivált, a higanyt pedig elpárologtatták.241 A higannyal történő szétválasztásra, az ún. foncsorozásra csak a XIX. század első felében tettek kísérletet Selmecbányán. Ezt az eljárást Magyarországon már csak azért sem alkalmazhatták, mert az ország higanyból behozatalra kényszerült. Az ólommal való ércelválasztást azért is kedvelték, mert ez lehetővé tette a csekély arany és ezüst tartalmú kőzetekből történő kinyerést. Az ólom általános használatára utal Károly Róbert 1342. évi dekrétuma, amikor azt mondja: „az ólomnak, valamint a kamarák és bányák más nélkülözhetetlen szükségleteinek a beszerzése..., amelyek bő készlete nélkül az arany- és ezüstércek elő nem teremthetők” a kamaraispán feladata.242 Selmecbányán 1560-ig termeltek ólomércet, majd ezután az ólmot az ezüstolvasztáshoz Lengyelországból hozták a XVII. század második feléig. Ez időtől megdrágult az ólomérc behozatala, s ezért érdemes volt a Selmecbánya környékén található ólomércet újra kitermelni.

Radnán (Oradna) már XIII. század végén az ispánnak fém „kémlész” műhelyéről is tudunk,243 az arany- és ezüstére bányák s olvasztók mellett. Az első olyan fémvizsgáló, akinek már a nevét ismerjük, az a Selmecbányán dolgozó Steckh Baltazár volt, s a nevét 1498-ban jegyezték fel.244 1520. augusztus

239 KÁPLÁR László 1984. 262.

240 AGRICOLA, Georgius 1985. 444 476.

241 SINKOVICS István 1962. 117.

242 Magyar Törvénytár 1899. 155.

243 ZOLNAY László 1977. 27.

244 GALVÁN István 1993. 249. - Kolozsvári Cementes János aranyművesnek a pénzveréssel és az aranyolvasztás vegyi folyamataival kapcsolatos feljegyzései - részletes értékelés nélkül - a Magyar Könyvszemle 1896. évfolyamában jelent meg.

85