Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Bevezetés

A Szerkezeti változások a XVII. századi üvegiparban c. fejezetben szólunk a középkortól bizonyíthatóan folyamatos hazai üveggyártásunkról és annak nagytáji (Erdély, Felső-Magyarország, Dunántúl) telephelyeiről. Még ugyanitt esik szó a gyártóhelyek megnevezésére szolgáló üveghuta, üvegcsűr, üvegbánya és üvegesház kifejezéseknek az eredetéről.

Az üveggyártás virágkora a XVIII. században következett be, amikor a közszükségleti üvegáruk (ablak- és öblösüveg) használata iránti igény megnőtt, s az üvegolvasztók létesítésében a földbirtokosok is érdekeltté váltak az által, hogy az üveghuták környékén keletkező erdőirtványok használatba vétele is gazdasági haszonnal járt.

A XIX. századi üveghuták a gyáriparrá válás útján c. fejezetben értékeljük a negyedszázados napóleoni háborúk következtében beállt pénzromlás árutermelést ösztönző hatását, a méreteiben is egyre jobban differenciálódó üzemek fejlődését. Értékeljük az életforma változásával fellendülő fürdőzés és gyógyvízfogyasztás üvegiparra gyakorolt hatását, mely nagyban segítette, hogy gyárak sora stabil nagy tömegű megrendelést kapott.

A XVHI-XIX. századi üveggyártó telepek szerepe a magyar iparfejlődésben éppen vizsgálataink alapján nyer új megvilágítást. Nevezetesen az üveghutákból gyáriparrá lett termelőhelyeink azt a nyugat-európai típusú fejlődést mutatják, ahol egyenes út vezetett a manufaktúráktól a gyáripar létrejöttéig, vagyis az idők során az egykori manufaktúrák korszerű gyárakká lettek a folyamatos üzemi rekonstrukciók eredményeként.

Az energiaválság és a gazdaság a XVIII—XIX. századi Magyarországon c. fejezetben arra keressük a választ, mivel indokolható a magyar gazdaság lemaradása a Monarchián belül. A hazai gazdaság- és ipartörténet kutatói közül a szerző elsőként vizsgálja a korszak legérdekesebb, s mindeddig elhanyagoltan kezelt problémáját, nevezetesen az energiaválságot. A XVIII. században nálunk és a Monarchia többi országában is az alapvető energiaforrás az erdők fája volt. Kizárólag a fatüzeléses technikával üzemelnek a vasolvasztók, üveghuták, salétrom- íozők, serfözők és más iparágak üzemei, amelyek a fa mellett még felhasználják a folyók és patakok vízenergiáját. A XVIII. századi Magyarországon, szemben Nyugat-Európával, nem történt meg az energiaváltás, azaz a fatüzelést nem váltotta fel a széntüzelés. Ennek következtében Nyugat-Európával ellentétben Magyarországon az említett energiaváltás késése azt eredményezte, hogy az ún. ipari forradalom mintegy másfél évszázaddal később, 1850 után vehette kezdetét.

Végső soron ez az elhúzódó, akut energiaválság okozta, hogy az 1750-1918 közötti 168 év alatt a történelmi Magyarország területén 6,9 millió kataszt7