Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Az avar üvegipar létezésének kérdéséről

AZ AVAR ÜVEGIPAR LÉTEZÉSÉNEK KÉRDÉSÉRŐL

Az avarok, ez a közép-ázsiai eredetű nomád lovasnép i.sz. 568-ban megszállta és egy több mint kétszáz évig tartó államalakulatban egyesítette az addig széttagolt Kárpát-medencét. A Bizánc ellen indított hadjáratoktól kezdve áradt az arany az avarokhoz. Ez a bizánci aranyadó 573 után 577-ig évi 60 000, 578-tól 599-ig évi 80 000, 600-tól vagy 604-től évi 100 000, végül 617-től 626-ig évi 120 000 darab aranysolidust tett ki. így a bizánci adó összesen 4,78 millió vagy 4,86 millió darab solidus volt 53 év alatt. Az arany adó útján, a hadifoglyokért kapott váltságdíjat is beszámítva, Bóna István szerint hozzávetőlegesen 20 tonna arany,79 László Gyula szerint 8-10 tonna arany került az avarokhoz.80 Bóna István számítása szerint a 20 tonna aranyat évenként elosztva 400 kg aranyat kapunk. Viszont ennyit nem adóztak, miután a bizánciak becsapták az avarokat a darabszámra megállapított solidus mennyiség meghamisításával. Ezért legfeljebb évi 350 kg aranyat fizetett Bizánc, amely nem roppant össze ezen adó nagyságától, mert a birodalom évi aranyjövedelmének ez összesen 1,1%-át tette ki.81

E nagy mennyiségű arany az avar ötvösség felvirágzását eredményezte a Kárpát-medencében, miután az avar kaganátusban nem volt pénzgazdálkodás, a bizánci solidusokat beolvasztották, ékszerként feldolgozták. Az arany nagy részét a vezérek kapták, viszont az avar harcos réteg is évente 10 gramm aranyhoz juthatott, s ezt tükrözik a sírleletek. Amint 626 után megszűnt az aranyadó, azzal együtt a köznépi „ aranyos viselet” eltűnik, nem úgy viszont a vezetők körében, akiknek a sírjaiból 670-ig ez a gazdagság nyomon kísérhető.

Az avar ötvösművészet korai virágkorára nemcsak a késztermékekből következtethetünk, hanem temetkezési szokásaiknak köszönhetően. A Kun- szentmártonban feltárt ötvös síij ából előkerültek a szerszámok, préselő minták, kalapácsok, lemezvágó- és hajlító ollók, s a poncolók, amelyeket a fémfelületek utólagos megmunkálására használtak. A műhelyfelszerelést kiegészítették csípőfogók, forrasztó (fúvó) csövek, finomabb és durvább csiszolókövek. A lelethez tartozott egy kétkarú finom mérleg és kilenc darab bizánci súly, amelyek üvegből és fémből készültek. Ez utóbbiak arra utalnak, hogy

79 BÓNA István 1984. 324.

80 LÁSZLÓ Gyula-RÁCZ István 1977. 13.

81 BÓNA István 1984. 313., 324.

41