Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Kereskedők, vállalkozók, üveggyárosok

rekonstrukciója igen előrehaladott volt, viszont a gyár átépítése csak 1907- re fejeződött be.

Sovánka 1904 végén sikerei tetőpontján elhatározta, hogy olyan felújításra váró üveggyárat igényel, amelyet állami segéllyel helyrehozatna, végül is sikerült a támogatást a bükkszádi gyár számára megszerezni. Közben azonban élénk levelezésbe kezdett, hogy az 1895-ben csődbejutott, s 1897-ben bezárt gyertyánvölgyi gyárra rekonstrukciós segélyt kapjon. Ez azonban nem sikerült, mert az állam csak úgy vállalta a gyertyánvölgyi gyár korszerűsítését, ha az új bérlő tevékenysége során az államkölcsönt rövid idő alatt visszatéríti.849

A sepsibükszádi gyár átépítése 1907-re befejeződött, új bérleti szerződést kötöttek, s a bérlő-társak sorában - Császár István, Albertini Géza - mellett Sovánka Istvánt is ott találjuk. E gyár a közönséges öblösüvegek, ásványvizes palackok, boros-és pálinkás poharak mellett a finomabb tárgyak közt asztali- és ivókészleteket, talpas poharakat állított elő magyaros stílusban, csiszolva és festve. A savkamrával felszerelt üzemben Sovánka még hét évig tudott művészi, főként többrétegű maratásos technikájú díszedényeket, vázákat készíteni. 1914-ben a gyár a háború és a rossz közlekedés miatt, vasút híján végleg bezárt. Sovánka István eredeti terveit csak részben tudta megvalósítani, miután messze volt az ország fővárosától. 1944. február. 23-án hunyt el 86 évesen Sepsibükszádon. Maradandó művészi üvegtárgyait a budapesti Iparművészeti Múzeum és sepsibükszádi múzeum őrzi.850

849 KATONA Imre 1983. b. 26-27.

850 KATONA Imre 1983. b. 32.; KATONA Imre 1980. 238.;KATONA Imre 1990. 75.

219