Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
A XVIII-XIX. századi üveggyártó telepek szerepe a magyar iparfejlődésben
Párád üzemeit 1867-ben, 1890-ben is átépítették, modernizálták. Hasonló a helyzet a gyáripari korszakban létesült üzemeknél. Az 1878-ban épült ajkai gyárat 1891-ben, Garamrudnó 1872-ben létesült, de 1891-ben ezt is kibővítették, átalakították. Szelestyehután 1902-ben modernizálták az üzemet. Livóhután 1903-ban megszűnt a termelés, s helyette a közeli Kőtelepen egy új öblösüveggyár épült.621 Természetes, hogy abban a folyamatban, melynek során a XIX. század végén fennálló üveggyáraink 3/4 része hutaként keletkezett, állandóan jelen volt a termelő berendezések, üveggyártási technikák időről időre történő modernizálása. Nem állítható az, hogy az üveghuták mindegyike manufaktúra volt, viszont az igaz, hogy a manufaktúrák korában keletkezett különböző nagyságú üveggyártó telepek háromnegyedéből gyár lett. Hangsúlyozni kell a differenciálódásukat, amely szerint voltak kicsi, közepes és nagy üveggyártó telepek. Talán ezzel függ össze, hogy a kortársak is különbözőképpen nevezték e vállalatokat. így ezek az üzemek a különböző forrásokban szerepeltek mint officina vitraria, fabrica, s olykor gyárként emlékeztek meg róluk. Az a tény, hogy a kis hazai üveghuták háromnegyedéből lett üveggyár, s eljutott az erdei üvegcsűr szintjétől a gyáriparig, felvet egy nagyon fontos kérdést. Milyen tényezők hatottak a gazdaságban, hogy az üveggyártó telepek ilyen hosszú fejlődési utat tehettek meg? A gazdaságtörténeti kutatások szerint két döntő oka lehetett. Az egyik, hogy 1850 után Magyarországon is megnőtt az üvegáruk iránti kereslet. Néhány évtized alatt tömegméretűvé vált az üvegfelhasználás. Kezdetben ezt az igényt az ásvány- és gyógyvizek palackozása indokolta. Néhány üveggyárnak rohamos fejlődését épp az ásványvizek palackozása alapozta meg, mint például Párádon, Borszéken, Técső-Ferencvölgyön. A szódavíz fogyasztásának széleskörű elteijedése a palackgyártás felfutását segítette. Hasonló piacteremtő szerepe volt a szőlőterületek közelében a borpalackozásnak. Az élelmiszeriparban a szeszgyártás ugyancsak jelentős üvegfogyasztó volt. Egyre nőtt a társadalom ún. öblösüveg igénye. Hasonló szerepe volt a gyógyszer- gyártásnak is, de a vegyipar is igényelt speciális üvegárukat (retorták, kapilláris csövek stb.) A polgárosodó társadalomban az üvegáruk az ételek (befőtt, savanyúság) házi konzerválásához is nélkülözhetetlenek voltak. A XIX. század végétől kibontakozó konzervgyártást, az élelmiszer tartósítás (pasztörizáció) felfedezése tette lehetővé. Később éppen a születő konzervgyárak jelentették 621 KATONA Imre 1980. 246. 164