Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Az üveggyártás virágkora a XVIII. században

Ez időben a szappan-, az üveggyártás és a textilipar számára is nélkülözhetetlen nyersanyag a hamuzsír. A XVIII. században a nyugat- európai országok a megritkult erdők miatt Európa keleti feléből kezdték ezt a nyersanyagot beszerezni. A magyarországi és erdélyi nagy kiterjedésű erdőkkel rendelkező földesurak alacsony összegért vállalkozóknak adták bérbe az erdőségeiket hamuégetés céljára. Emellett az egyes uradalmak is felállítottak hamuzsírföző telepeket. A jó minőségű szalajka hamarosan keresetté vált, s az 1760-as években az ország területén mintegy 200 hamuzsírégető telep létezett.521

A birtokosoknak az üvegolvasztók létesítése, a hamuházak működtetésén kívül viszont még jövedelmezőbb volt. A saját tulajdonban állított üveggyártó fabrikákat előbb-utóbb a biztos jövedelmet jelentő bérleti rendszerben üzemeltették. E szisztéma egyaránt fedezte a birtokosok üvegigényét, továbbá stabil hasznot eredményezett a bérleti díj. Természetesen a bérleti rendszer nem ösztökélte fejlesztésre az üvegcsűrök árendálóit, s ezért ők az üzem fejlesztését elhanyagolták. Ennek következtében a hutatechnikán nyugvó gyártás nem fejlődött, hanem konzerválódott. Az üveggyártó telepek a történelmi Magyarország erdőkkel fedett, főleg nemzetiségek lakta területein helyezkedtek el. Az üveghuták munkásai nem rendelkeztek saját tulajdonban lévő földdel. Ezért az üvegcsűrök környékén keletkezett erdőirtványo- kat vonták mezőgazdasági művelés alá, a földterületek birtokosainak fizetett feudális szolgáltatások (tüzifaszállítás, szénahordás, urasági posta szállítása stb.) és a földtulajdonost megillető járandóságok (füstpénz, taksa, stb.) fejében. A kor feudális viszonyai között a földbirtokosoknak az üvegcsűrök nyomán keletkező erdőirtványok használatba vétele további tartós gazdasági haszonnal járt.

Az üveggyártáshoz szükséges hamuzsír, az erdők fájának elégetése során keletkezett hamuból nyerhető, de az olvasztók működtetése is fatüzeléses technikán alapult. Egy üveghuta üzemelése során - termelési nagyságtól függően -, egy évben 5000-10 000 m3 faanyagot igényelt. Természetesen a hamuházak és az olvasztók számának ugrásszerű növekedésével a korábbi faszükséglet többszörösét kellett kitermelni. Bizonyára a növekvő tűzifa igény kielégítését elősegítette az, hogy a fakitermelésben korábban alkalmazott ék, bárd és fejsze mellett, elterjedt a kétkezes szalagfűrész használata. A kétkezes szalagfűrész nem csupán termelékenyebb, hanem takarékosabb favágóeszköznek bizonyult. Míg a fejszével vagy bárdal kitermelt fa mennyi521 CSIFFÁRY Gergely 1996. a. 261.

145