Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - G. ETÉNYI NÓRA: Magyar végvári katonák a tizenötéves háború nürnbergi újsághíreiben

Egerről megjelentetett képek többsége a nehezen megszerezhető információ ellenére az adott eseményre vonatkozóan hitelesnek tekinthető.

Fontos változás, hogy a 15 éves háború alatt egyre több információ jelenik meg a magyar katonaság szerepére vonatkozóan is. Természetesen legnagyobb számmal az augsburgi rokonsággal rendelkező és katonai pályafutását tekintve is legmesszebb jutó Pálffy Miklósról jelennek meg röplapok, nyomtatott hírlevelek, de Nádasdy Ferenc, Zrínyi György, Batthyány Boldizsár neve is gyakran feltűnik a nyomtatott újságok hasábjain. Jellemző példa erre az a nürnbergi röplapgyűjteményben fennmaradt kéziratos pasquillus,36 mely Győr 1594-es török kézre kerülését mutatja be. A pasquillus szerzője a hírekből pontosan érzékelhette, hogy a Győr elestével kialakult krízisben katonailag kinek a tevékenységét érdemes és kell számba venni. Elsőként nem meglepő módon a birodalmi választófejedelmek szólalnak meg elhárítva a felelősséget, miközben Bécs városának a segélykérése hallatszik. Erre a komáromi főkapitány, Georg Braun szavai nyugtató szavai következnek, miszerint Komárom is erős hely, sőt ezt bizonygatja a komáromi várőrség, s maga az erődként megjelenített komáromi vár is. Mire azonban a magyarok szólalnak meg felróva, hogy elegük volt a sok tanácsból, így is hiábavaló vérveszteségük. Bár német területek erre azt felelik, hogy az ő gyermekeiket is védik vérükkel. Nádasdy (Ferenc) jelenti ki, hogy az örökül kapott határokat saját kezével is védi. Majd Erdély szólal meg látva, hogy milyen nagy a veszély, s mert Szinán pasának nem lehet hinni, ő is fegyverrel lép fel háza védelmében. A győri hadinép azt panaszolja, hogy nem kaptak segítséget, mire Burgau őrgrófja vétlenségét hangsúlyozza, majd „Don Juan di Medices” jelenti ki, hogy nem tud segítséget nyújtani, ahogy Franciscus de Monte foglalja össze a helyzetet senki nem hall, és nem lát semmit. Ekkor Pálffy (Miklós) fejezi ki elszántságát a török elleni harcra, majd Illésházy (István) és Zrínyi (György) jelenti ki, hogy mindent megtesz a török ellen. Ezután kap csak szót Erasmus Teuffenbach és Ungnád Kristóf, akik gyors lépéseket ígérnek. A vers szerint a szász választó a sok éhezés elől inkább hazatér otthonába. Bár irodalmi értékét, és politikai tartalmát tekintve nem túl színvonalas ez a pasquillus, mégis tanulságos, hogy mennyire nem a császári udvart, illetve Rudolf császár személyét jeleníti meg a főkapitánysági központ elvesztése kapcsán. Katonai szempontból ugyanakkor igen jól értesült a pasquillus szerzője, hiszen még a hadsereg ellátásban jelentős szerepet játszó, Pálffy sógo36 GNM Archiv Historische Blätter 8588 Kapsel 1313 Passquill 1594.

285