Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - G. ETÉNYI NÓRA: Magyar végvári katonák a tizenötéves háború nürnbergi újsághíreiben

Egerről megjelentetett képek többsége a nehezen megszerezhető információ ellenére az adott eseményre vonatkozóan hitelesnek tekinthető. Fontos változás, hogy a 15 éves háború alatt egyre több információ jele­nik meg a magyar katonaság szerepére vonatkozóan is. Természetesen leg­nagyobb számmal az augsburgi rokonsággal rendelkező és katonai pályafu­tását tekintve is legmesszebb jutó Pálffy Miklósról jelennek meg röplapok, nyomtatott hírlevelek, de Nádasdy Ferenc, Zrínyi György, Batthyány Boldi­zsár neve is gyakran feltűnik a nyomtatott újságok hasábjain. Jellemző példa erre az a nürnbergi röplapgyűjteményben fennmaradt kéziratos pasquillus,36 mely Győr 1594-es török kézre kerülését mutatja be. A pasquillus szerzője a hírekből pontosan érzékelhette, hogy a Győr elestével kialakult krízisben ka­tonailag kinek a tevékenységét érdemes és kell számba venni. Elsőként nem meglepő módon a birodalmi választófejedelmek szólalnak meg elhárítva a felelősséget, miközben Bécs városának a segélykérése hallatszik. Erre a ko­máromi főkapitány, Georg Braun szavai nyugtató szavai következnek, mi­szerint Komárom is erős hely, sőt ezt bizonygatja a komáromi várőrség, s maga az erődként megjelenített komáromi vár is. Mire azonban a magyarok szólalnak meg felróva, hogy elegük volt a sok tanácsból, így is hiábavaló vérveszteségük. Bár német területek erre azt felelik, hogy az ő gyermekeiket is védik vérükkel. Nádasdy (Ferenc) jelenti ki, hogy az örökül kapott hatá­rokat saját kezével is védi. Majd Erdély szólal meg látva, hogy milyen nagy a veszély, s mert Szinán pasának nem lehet hinni, ő is fegyverrel lép fel háza védelmében. A győri hadinép azt panaszolja, hogy nem kaptak segítséget, mire Burgau őrgrófja vétlenségét hangsúlyozza, majd „Don Juan di Medices” jelenti ki, hogy nem tud segítséget nyújtani, ahogy Franciscus de Monte fog­lalja össze a helyzetet senki nem hall, és nem lát semmit. Ekkor Pálffy (Mik­lós) fejezi ki elszántságát a török elleni harcra, majd Illésházy (István) és Zrí­nyi (György) jelenti ki, hogy mindent megtesz a török ellen. Ezután kap csak szót Erasmus Teuffenbach és Ungnád Kristóf, akik gyors lépéseket ígérnek. A vers szerint a szász választó a sok éhezés elől inkább hazatér otthonába. Bár irodalmi értékét, és politikai tartalmát tekintve nem túl színvonalas ez a pasquillus, mégis tanulságos, hogy mennyire nem a császári udvart, illetve Rudolf császár személyét jeleníti meg a főkapitánysági központ elvesztése kapcsán. Katonai szempontból ugyanakkor igen jól értesült a pasquillus szer­zője, hiszen még a hadsereg ellátásban jelentős szerepet játszó, Pálffy sógo­36 GNM Archiv Historische Blätter 8588 Kapsel 1313 Passquill 1594. 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom