Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - BITSKEY ISTVÁN: Végvár és kultúra

vül inkább Marsnak, mint Pallasnak szentelték magukat, azért mégis vannak ezen a tájon is olyan ifjak, akik a lispiusi neosztoikus filozófiának csodálói, az ő könyveiből igaz gyönyörűséget merítenek, a magasabb rendű tudományoknak pedig maguk is művelői.17

Az írói mesterséget is gyakorló, a vitézi értékrendet különböző verses és prózai műfajokba foglaló tisztek mellett a végvárak szellemi életének másik fontos tényezőjét, pezsdítő erejű impulzusát a reformáció eszméinek megjelenése adta.

Végvár és vallás

Mint tudjuk, a 16. század második felében sajátos kettősség mutatkozott meg az egri vár szellemi életében. A püspökök — Oláh Miklós, Verancsics Antal, Radéczi István - kimagasló humanista műveltséggel rendelkező főpapok voltak, akik természetesen a reformáció terjedését minden lehető eszközzel igyekeztek megakadályozni, viszont velük szemben a várkapitányoknak szinte mindegyike protestáns elkötelezettségű, sőt többen közülük a reformáció szellemi térhódításának legfőbb elősegítői, a protestáns kultúra patrónusai lettek. A szellemi elit e két csoportja tehát élesen szemben állt egymással, s mindkét fél a műveltség különféle intézményeit igyekezett létrehozni felekezeti céljai érdekében. Ebből természetesen egyfelől konfliktusok támadtak, másfelől viszont a kultúra sokrétű gazdagodása is fakadt.

A reformáció egri térhódítását legalaposabban Szabó János Győző tanulmányai mutatták be, ezúttal csupán egyetlen - első pillantásra igencsak merésznek tűnő - összegző észrevételét idézzük fel. Eszerint „talán Szegedi vallási türelme varázsolt egy cseppnyi Erdélyt Egerbe és környékére. ”18 Itt természetesen az 1564-1566 között az egri református gyülekezet élén álló teológusról, Szegedi Gergelyről van szó, akit Mágóchy Gáspár várkapitány hívott meg Debrecenből. De vajon nem túlzás-e az egri várban létrejött kon- fesszionális képletet az erdélyi helyzethez, a felekezeti sokszínűség korabeli mintapéldájához hasonlítani?

17 Janus Pannonius, magyarországi humanisták, vál. és sajó alá rend. Klaniczay Tibor. Bp. 1982. 819-820 (Magyar Remekírók). Erről bővebben szól Klaniczay Tibor: Pallas magyar ivadékai. Bp. 1985. 27-31.

18 Szabó János Győző: Adatok Eger XVI. századi egyháztörténetéhez. Agria XVIII. Eger, 1981. 70.

191