Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - KENYERES ISTVÁN: Az egri várbirtok igazgatása a 16. században

A török korban tehát Egerben, csakúgy, mint az érsekújvári vár fenntartására szolgáló esztergomi érseki birtokokon, az officiális elvileg nem élvezte officiolá- tusa valamennyi bevételeit, fő feladata a jövedelmek beszedése és a várnak történő beszolgáltatása és egyúttal az officiolátus védelme volt.64 Cserében megkapta az officiolátus bizonyos jövedelmeit, amiből eltarthatta a kötelezően előírt létszámú lovasát. Ezzel a rendszerrel sikerült - különösen a hódoltsági területeken - a birtokigazgatás rendszerét fenntartani, egyúttal a katonai kiadások terhein is enyhíteni tudtak, méghozzá az officiális-katona tevékeny közreműködésével.

A végvárrendszerhez „idomított” officiolátus-rendszer nyilván az esztergomi érseki és egri püspöki mintára terjedt el Palota és Sziget vártartományában is. Az idézett törvényhely nyilván erre az időszakra vonatkozik, és a Hódoltságban birtokos földesurak sérelmével állhatunk szemben, akik számára egyre ment, hogy birtokát adott esetben nem egy török szpáhi, hanem valamelyik magyar végvár főlegénye bírja.

Itt most nincs módunk az officiálisi rendszer történetének teljes vázolására, azonban hozzá kell tennünk, hogy a 16. század végére a helyzet több fronton is változott. Egyrészt már szabályos officiolátus adományozásokra is van példa. így például 1558. április 6-án kelt adománylevelével Miksa főherceg Pilinyi Bálint egri lovastisztnek (1562-63-ban az uradalom püspöki udvarbí- rája) adományozta Szegedet (!) 6 évre officiolátusként. Cserébe évi 300 Ft adóból 200 Ft-ot azonban az egri vár pénztárába kellett befizetnie.65 1587-ben pedig I. Rudolf szinte „szabályos” adománylevelet állított ki Dersy Gáspár egri katona számára, amelyben az Egerhez tartozó kiskunsági officiolátus felét neki adományozza (collatio), cserébe Dersy 4 lovassal tartozott hadba vonulni Eger várába.66 Másrészt az officiálisok az officiolátusaik teljes jövedelmét igyekezték kisajátítani. Az 1570-es évek végére ez a gyakorlat annyira elharapódzott, hogy az officiolátusokból már szinte nem volt jövedelme a várnak, mivel az eladományozásra, vagy kiosztásra került officiolátusokat az egri katonák szinte sajátjukként kezelték. Jól szemlélteti a helyzetet Kövér Ferenc udvarbíró 1577 decemberében kelt levele: Amikor elvállalta a hivatalt, megígérték neki, hogy az „ispánságok” (így nevezték magyarul az egri udvarbírók az officiolátusokat) alá nem tartozó falvakat közvetlenül a várhoz

64 Az esztergomi érseki birtokok 16. századi igazgatására és az érseki officiálisokra ld. Kenyeres, 2003/3. 57-66. p.

65 Szakoly, 1983. 633. p.

66 ÖStA HKA HFU RN 52. Konv. 1587. Nov. fol. 116r.

71