Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - KENYERES ISTVÁN: Az egri várbirtok igazgatása a 16. században

beszedését a püspök által kinevezett és a fennhatósága alá tartozó udvarbíró irányítja, mellette az uralkodó és a püspök megállapodása szerint ezentúl a számvevő fog működni, akinek minden jövedelemről tudomással kell bírnia és mindenről számadást kell vezetnie (4. pont). Újdonságként fordul elő az élelmiszer-készlet hosszú távú felhalmozásának igénye. Az utasítás említi a várhoz kapcsolt jövedelmek külön nyilvántartását is, és ezúttal már szerepelnek a kunok és a jászok után járó bevételek is, amelyek - ahogy az utasítás is hangsúlyozza - a budai udvarbírósághoz tartoztak, mint koronajavak, valamint több, a töröknek alávetett területről, így Pest, Szolnok, Csongrád, Heves és Solt „megyéből” valamint az elfoglalt falvakból és mezővárosból származó egyéb jövedelmek is (9. pont). Az instrukció előírta, hogy pl. a frissen „elfoglalt” Debrecen adóját a számvevő szedje be (14. pont). Ezen kívül a tárkányi kartauziak - a török által elpusztított - kolostorának szőlője és malma is ezentúl Egerhez tartozott (9. pont). A rendek által megszavazott hadiadót egyedül a számvevő szedhette be, és csak a király vagy a Magyar Kamara külön utasítására fizethetett ki belőle bármit (tehát az udvarbírónak közvetlen beleszólása nem volt a rovásadó felhasználásába, 11. pont). Az egri püspökség tizedkörzeteinek bérbeadása kapcsán az utasítás meghagyta a számvevőnek, hogy biztosítsa Sáros, Murány és Kassa várak ellátására fenntartott egri tizedkörzetek bérletét (12. pont). Lényeges eltérés a korábbi rendelkezésekhez képest az, hogy az utasítás már nem említi az udvarbíró kocsmáltatási tilalmát, hanem csak az abból származó jövedelmek felhasználásáról rendelkezik (13. pont).

Több pont is szól az udvarbíró és a számvevő közötti egyetértés, együttműködés szükségéről, így pl. hogy ne titkoljanak el egymás elől semmilyen jövedelmet. (19. pont). Az utasítás előírta, hogy szükség esetén az udvarbíró és a vámagy köteles a számvevő rendelkezésére bocsátani megfelelő fegyveres erőt a jövedelmek behajtására (22. pont). A számvevő fizetése 300 Ft volt, lovasainak számát 4-ről 10-re emelték fel (30-32. pontok).

Az igazgatási átszervezés végül is csak névleges változásokat hozhatott. Az ellenőri hivatal átkeresztelése számvevőire tükrözte a valós helyzetet, ugyanis a királyi hivatalnoknak nem sok lehetősége lehetett a püspöki uradalom bevételeinek ellenőrzésére, viszont a királyi/kamarai jövedelmek begyűjtése és felhasználása révén jelentős szerepe volt. így egyfajta kettős jövedelem-kezelői rendszer jött létre: a püspöki udvarbíró kezelte a földesúri és egyházi (tized), míg a királyi számvevő a kincstári jövedelmeket.

65