Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban
Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy nem mindig a legnépesebb helységek építették fel a legterjedelmesebb védőrendszereket. így például jóval szerényebbek a népes Zabola, Altorja, Lemhény vagy Dálnok erősségei mint, a kevésbé népes Illyefalva, Árkos vagy Bölön templomvárai, amelyek nemcsak méretükben, de védelmi rendszerükkel is felülmúlták előbbi társaikat, sőt a szék határain túl is rangos helyet foglaltak el Erdély középkori és újkori építészetében. Meglehet, hogy sem a lakosság lélekszáma, sem pedig a település társadalmi megoszlása nem szolgál megfelelő magyarázattal egyik vagy másik templomvár felépítésére, illetve nemlétére. Ez esetben megfigyelésünket egy sajátos helyzet vizsgálatára a történeti földrajz felé irányítottuk. Mint kiderült, Háromszéken a népesebb települések nem az Olt és Feketeűgy völgyeiben haladó főútvonalak mellett, hanem azoktól távolabb, a hegyekből előbú- vó patakok keskeny völgyei által felszabdalt dombok között alakultak ki, ott, ahol a természeti adottságok a leginkább megfelelnek a védekezésnek. Háromszék 32 templomvára közül 25 a fentiekben is leírt természeti védvonalak által övezett településeken épült fel. A síkvidéken, a folyók mellett elterülő, esetenként a főútvonalak mentén emelkedő falvakban viszont jóval kevesebb, szám szerint 8 helységben vonták védőfal mögé templomukat: Uzon, Gidófalva, Bárót, Páva, Bélafalva, Maksa, Albis, Altorja: de ezek is Háromszék többi templomváraihoz viszonyítva, a kisebb vagy közepes méretű építkezések közé sorolhatók. A háromszéki medencében áthaladó főutak mentén viszonylag apróbb települések sorakoztak. Lévén az ellenség közvetlen útjában, ezeken a helységeken nem volt célszerű erődítéseket építeni, s mint arra már az előzőekben is utaltunk, anyagi lehetőségeik sem engedték meg, hogy a néha igen kevés (tíz-tizenhat) családot számláló település erődítményt építsen. Veszély idején - ha idejük engedte - feltehetően valamelyik szomszédos falu erősségébe menekültek, ahová a templomvár építésekor munkájukkal maguk is megváltották bejárásukat. Nyitott marad azonban még jó néhány kérdés. így például: miért nem épült templomvár Zágonban, Papolcon, Kovásznán, Kézdivásárhelyen, hasonlóan a szék többi legnépesebb településeihez? Egyértelmű választ nem adhatunk, csupán feltételezhetjük, hogy esetleg volt templomvár, de nem tudunk róla vagy pedig másként védekeztek, amelyről szintén semmit nem tudunk. Sőt, ami még érdekesebb: ezektől a helységektől viszonylag elérhető távolságban sem épült egyetlen templomvár vagy vár sem. Ezzel kapcsolatban érdemes azonban megemlíteni, hogy Zágon, Papolc, 333
