Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban

(hajó - Muzsna), esetleg mindkét részére (Szászbuzd, Kisselyk, Baromlaka) az épület erődített jelegét még jobban kidomborító tornyot is emeltek. Bejára­ta elé kisebb méretű elővárat, un. barbakánt építettek, amelyet az erősséggel alagút, ha pedig vizesárok övezte, akkor felvonóhíd kötött össze (Prázsmár). Erdély déli részén, a Háromszékkel is szomszédos Barcaságon a középko­ri védőrendszerek mellett a templomerősségek mindkét változatát: a templom­erődöket és a templomvárakat is megtaláljuk. Úgy tűnik, ez a terület jelenti az átmenetet az előzőekben röviden ismertetett Szeben környéki templomerődök és a bemutatásra kerülő háromszéki templomvárak között. Nagyméretű impo­záns csarnok, vagy teremtemplomaikat itt-ott még megerődítették, de többnyi­re érintetlenül hagyták (Feketehalom), hasonlóan a székelyföldi templomvá­rakhoz. Köréjük jobbára ovális, csaknem kerek, esetleg sokszögű magas ter­méskőfalat vontak, melynek sarkait tornyokkal szögelték (Prázsmár). A fentiekben röviden bemutatott templomerődök Szeben környékén, a Nagy- és Kis-Küküllő mentén, valamint a Barnaság településein láthatók. Különálló emlékcsoportot képez a templomerősség másik típusa, a temp­lomvár, amely egyszerű, világos térosztással, elsősorban a lakosság védel­mére alakult ki mai formájában. Erdély délkeleti részein, az Olt és a két Kü- küllő forrásának vidékén, Udvarhely és Marosszék, valamint a Csiki-medence számos falvaiban az érintetlenül hagyott templom épülete köré aránylag ala­csony várfalat húztak, néhol a kaputornyokkal kiegészítve (Bögöz, Felsősó- falva, Agyagfalva, Csikdelne, Csikrákos etc.). A sajátos társadalmi és adminisztratív szerepkörrel felruházott székely székek lakosságának védelmét, hasonlóan a szász székekhez, nem a fejedel­mi hatalom költségvetése biztosította. Ráadásul itt sem a városi rendszer, sem a nagyobb uradalmi központokat védő várak, várfalak zsoldos katonasága nem volt jelen. Önvédelmük megszervezése tehát elsősorban saját anyagi és fizikai erejükből tellett ki. A „magok oltalmára épített” erősségek központ­ját a templom épülete jelentette. Nem véletlenül. A települések főterén emel­kedő, esetenként átépítés alatt lévő templomok erődítésének előnye nemcsak abban állott, hogy az építkezések aránylag kevesebb anyagi ráfordítást igé­nyeltek, hanem abban is, hogy a lakott terület központjában vagy annak ki­emelkedőbb pontján álló épület hathatósabb védelmet nyújthatott a rászorul­taknak, mint a településen kívül épült (hajdani) várak. A munkálatok menetéről keveset tudunk, de a fennmaradt műemlékek elemzése alapján világos, hogy a 15. században, főként annak is a második fe­lében igen élénk építkezés vette kezdetét ezen a vidéken. 324

Next

/
Oldalképek
Tartalom