Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)
alkalmazását. Negyedévenként (za kwartal) a közkozák 5 lengyel aranyért, a kozák parancsnok 100 lengyel aranyért vigyázta Podóliát a tatárok felől.30 A dokumentumok arról tanúskodnak, hogy Báthori István szakított királyelődei, I. (Öreg) Zsigmond, Zsigmond Ágost gyakorlatával, akik 1540-ben, 1568-ban, 1572-ben alkalomszerűen már hasznosították a kozák fegyvereket. Báthori nemcsak zsoldoskatonákká, hanem „magyar módra” szervezett 50x10 soros egységbe tagolt alakulattá formálta a lenti szabadokat. Ezen túlmenően, az 500, majd 600 fős állandó kozákregiszter létesítése a lengyel belpolitikában óriási jelentőséggel bírt. Hiszen amíg a kozákok egy része hivatalosan elismert katona, lengyel királyi hadsereg alkotó eleme lett, addig a lajstromon kívüliek a központi hatalommal szembenálló, a törvénnyel szembeszegülő, de jure lázadóknak, engedetleneknek (swawolnik) minősültek. Amíg a „hivatalosan elismert” katona, a lengyel királyi hadsereg alkotó eleme lett, addig a lajstromon kívüliek a központi hatalommal szembenálló, a törvénnyel szembeszegülő, de jure lázadóknak, engedetleneknek (swawolnik) minősültek. A „hivatalos” ko- zákság intézménye nemcsak biztos megélhetést nyújtott, hanem a földesúri fennhatóság alóli kiszakadást is legalizálta. Természetesen a több ezer engedetlenből a törvény sáncai mögé néhány százat beemelni egyáltalán nem volt problémamentes, ám a kozákság egységének a megbontása a kozákosodás ütemét, mértékét lefékezhette. Erich Lassota, II. Rudolf császár 1594-ben a kozákoknál járt követe 3000-re taksálta a zuhogok mögötti kozákok létszámát, miközben megjegyzi azt is, rajtuk kívül még néhány ezret össze lehetne verbuválni a környező városokból, falvakból, mert ezek is zaporozsjei (zuhogón túli = szabad) kozákoknak tartják magukat.31 30 Uo. 31 Memuari, otnoszjascsijeszja k isztoriji Juzsnoj Ruszi. Vipuszk I. (XVT. sztoletyije) Kijev, 1890. 174. (Memuari I.) - Erich Lassota von Steblau császári követ azzal a megbízatással érkezett a szicsi, tehát a nem-lajstromozott kozákok közé 1594-ben, hogy zsoldfizetés ellenében csatlakozásra bírj a őket a nemzetközi törökellenes küzdelmekhez (1593-1606 - tizenöt éves háború). Diaruma kiadva: Tagebuch des Erich Lassota von Steblau. Halle, 1886. Újabban lengyelül: Eryka Lassoty i Wilhelma Beauplana Opisy Ukrainy. (Pod redakejt), ze vvstepem i komentarzami Z. Wójcika) Warszawa, 1972. Húsz évvel korábbi adatot is idézhetünk a lengyel szejmen meghallgatott török szultáni csausztól. 1575. május 20-án a „Lentiekről” (de Nisensibus hominibus) elmondta, hogy azok „mindenféle népségből” (ex omnium gentium) verődnek össze és „cum uxoribus et liberis habitantes octo millium militum copias explentes Nissi sive Nisenses...quasi piratae...) - Orzelski, Swiçtoslaw: Interregni Poloniae Libros, 1572-1576. In: Scriptores rerum Polonicarum. tom XXTI. (Wydal: Kuntze, Edward) Krakow, 1917. 113-114. 301
