Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - NYAKAS MIKLÓS: Bocskai szabadságharcának kezdetei és a bihari várak
rosába.46 Ezzel tulajdonképpen a szabadságharccá érett felkelés ügye eldőlt, a katonai viszonyokat már Basta ellentámadása sem tudta már megfordítani. Összegezve az elmondottakat, Bocskai felkelésének sorsát nem a várak, hanem a mezei hadak fordították sikeresre. Bocskai és a vele rokonszenve- zők várai fontos szerepet játszottak a szervezés előkészítésénél, de a hadjárat sorsába meghatározólag nem szólhattak bele. Elmondhatjuk ezt a császári oldalról is. Hiába volt a kulcsfontosságú vár, Várad császári kézen, katonailag szerepét zárójelbe lehetett tenni. Oly any- nyira, hogy maga Belgiojoso is, ugyancsak a körülzáratástól félve, menekü- lésszerüen hátrált Kassa irányába. A körülményeket és a hajdúk harcmodorát ismerve Bocskai nem volt hajlandó ostromlandó várakba bezárkózni, helyette inkább nagyon helyesen a támadást választotta, s annak főirányát, katonailag megint nagyon helyesen, nem Erdély, hanem Kassa irányába jelölte meg. Az elért katonai siker azt bizonyította, hogy a belső nemzeti ellenállás talajára támaszkodó felkelés katonailag más kihívást jelentett a Habsburgoknak, mint a 15 éves háború során mindkét részről rendszeresen megjelenő birodalmi seregek mérkőzése, s ez a „másság” a várak szerepét is érintette.47 Ebben az értelmezésben ez a hadjárat mintegy előképe volt a 17. század Habsburg ellenes küzdelmeinek. 46 Az eseménytörténetet Gyalókay Jenő 1S28 és Nagy László 1961. munkái alapján állítottam össze. 47 Erre vonatkozóan idézzük Szamosközyt, aki Nagyvárad 1598. évi török ostromáról a következőket írja: „Néhány kevésbé fontos várból, amelyek a török haderő feltartóztatására úgysem látszottak alkalmasnak, és amelyeket Várad sorsa erre vagy arra úgyis magával ránt, a katonák - elhagyván őrhelyeiket - még a város ostromának megkezdése előtt Váradra gyülekeztek. Ezek között volt a Gyulához közeli Sarkad vára is, amely így az ellenség zaklatásának is fölöttébb ki volt szolgáltatva.” Ugyanakkor: „Ellenállt a Várad fölött három mérföldnyire, a Berettyó folyó partján épült Szentjobb apátság ... védelmezői bátran elűzték azt a néhány főből álló török csapatot, amely felgyújtással fenyegette a várat és a települést. Bocskai István kereki vára is bízvást kivárhatta volna Várad szerencséjét, és a törökök, tatárok akármilyen heves támadása ellenében is kitarthatott volna, ha a vár parancsnoka, ... Araczkay István ott nem hagyja kirablásra a tatároknak...”. „Erőfeszítés és véráldozat nélkül az ellenség kezére jutott volna a Várad fölött két mérföldnyire, a Körös mellett emelkedő Telegd is, hiszen Telegdi Balázs, a vár ura, ... elmenekült, ha Pető Ferenc, ... nem oltalmazza. Pető jól ítélte meg ...a helyzetet: kárhoztatván minden ijedezést, a portyázó csoportokból maga mellé vett néhány embert, Zsigmond fejedelem táborából bevonult az elhagyott várba, és minden ellenséges roham ellenére hősiesen kitartott. Szamosközy István: Erdély története (1598-1599, 1603). Budapest. 1981. 148-167. 262
