Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - NYAKAS MIKLÓS: Bocskai szabadságharcának kezdetei és a bihari várak

Kimutatható az is, hogy komoly katonai erőt jelentő hajdúkatonaságot a török ellen már az 1551/52. évi várháborúk során is lehetett a Nyírség- Debrecen-Bihar vidékéről toborozni, amint ezt a Szegedről Debrecenbe menekült Tóth Mihály példája mutatja, aki segítségükkel Szeged felszabadítására hadi vállalkozást tudott indítani. Tudjuk, hogy Losonczi István, Temesvár hős védője végső szükségében a Debrecen vidéki hajdúkat szerette volna megnyerni.5 Ez arra utal, hogy a tulajdonképpeni török pusztítás előtt jelentős, fegyvert is forgató, vagy hadi vállalkozásra kapható réteg élt itt, s ennek jelenléte, keletkezése bonyolultabb a törökök pusztítás okozta, meglátásunk szerint leegyszerűsítő magyarázatnál.

Ezt lehet mezővárosi fejlődéssel, marhahajcsárkodással magyarázni, de lehet azzal is, hogy e térségben jelentős kiváltságolt népelem, kisnemesség élt. Fentebb említettük, de egyébként is közismert, hogy a Bocskai kori hajdúság jelentős csoportja a Kunság területéről származott, tehát kiváltságolt helyről.

Különösen igaz ez a Szoboszlón külön kiváltságlevéllel letelepített hajdúvitézekre. Külön megfontolandó, hogy Bihar hajdúkat kibocsátó területei egybe esnek az egykori kisnemesség lakta területekkel. A Nagykeresér kisnemesi falvaira gondolunk itt, de más területekre is. Érdekessége a bihari kisnemesi területeknek, hogy e falucsoportok a megye határán kívül hasonló vidékekhez kapcsolódtak.6 Északon a szatmári, délen pedig a békési kisnemességgel érintkezhettek. Továbbgondolásra érdemes tényként említhetem, hogy 1514-ben, Dózsa felkelése idején Biharnak pontosan ezek a területei voltak a keresztesek által legjobban érintettek, de szemmel láthatóan nagymértékben függetlenül a fősereg mozdulataitól. Tudott dolog, hogy a valamilyen mértékben kiváltságoltak, a jobbágy nélkül élő nemesek valamiféle mértékben rokonszenveztek a keresztesekkel.7

A Bocskai kori hajdúság származási helyét jól támasztották alá azok a névtani vizsgálatok, amelyeket Benda Kálmán különböző zsoldlisták és hajdúnévsorok alapján végzett el. Megállapítása szerint „a részeredményeket összegezve, ... a nevek kereken 70%-a az Alföld keleti és északkeleti peremére utal, s ezen belül mintegy 30%-a a török által megszállt területre, 56% az erdélyi fejedelemséghez tartozó Partiumra mutat. Mintegy 10%-a nem erre a

5 Czimer Károly: A szegedi veszedelem. In: Hadtörténelmi Közlemények, 4.(1891) 243—264., 375-396.p.; Czimer Károly: Temesvár megvétele, 1551-1552. In: Hadtörténelmi Közlemények, 6. (1893). 15-71., 196-229., 308-376. p.

6 Jakó Zsigmond 1940.

7 Barta Gábor - Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben, Budapest, 1973. 263-294.

249