Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - R. VÁRKONYI ÁGNES: Kihívások és alternatívák. Dobó, Tinódi, Balassi

nagyok, Pető, Figedi János, Zolthay István s a „vitéz, jó Gergely deák”, a tűzszerszámok mestere, Tinódi leírásában egymással egyenrangú szereplők. A várnép sem arctalan tömeg, hanem felelősen cselekvő egyének együttese, miként Sukán számtartó, Kálmán porkoláb és Filöp Dömötör. Visszafogottan, röviden utal a nőkre is: „ Ott asszonnépek vitézködnek vala, //Lám, sok köveket vártákra hordanak, / Nagy bátor szívvel ők hagyigálnak. ”36 Ha ösz- szehasonlítjuk Tinódi leírását más, korbeli értékelésekkel, kitűnik, hogy Tinódi nemcsak a lehetőségekhez képest részleteiben rögzítette a korszak történetét, hanem közösségi teljesítményként tudta bemutatni, koncepciójában mélyen az előző századokba nyúló felfogás érvényesül. Azért harcolnak, mert a kereszténységet, az egyházat védik, az isteni szándékot teljesítik be. Históriáit átfogó program fűzi egységbe.

Ez a program a politikai elit reálpolitikai felismerése: a török ellen hatékonyan a kereszténység összefogásával szállhatnak szembe. Nemzetközi riportnak is beillik, ahogy Tinódi V. Károly császárt az ország legégetőbb kérdéséről megszólaltatja. Megtörtént eseményt, a schmalkaldeni háborúban a magyar lovasok és V. Károly császár párbeszédét írja le. A császár és a magyar lovasok között Oláh Miklós tolmácsolt. A vitézi tettükért a császár ötezer arany forinttal jutalmazta meg a vitézeket, ők viszont azt kérik, hogy jöjjön csapataival Magyarországra, és rontsa meg a törökök hatalmát. A császár válasza: „Jó vitézök, értöm nagy ínségtöket, /Fogán miatt nagy veszödel- metöket, /Sokszor akartam segélleni titokét, /Elindulnom támasztottam erőmet. ” Az ország reményét, hogy összefog a kereszténység, és a magyar vitézek dícséretét Tinódi Európa akkor leghatalmasabb uralkodójával, V. Károly császárral mondatja el: „ Vitézök, ha élhetök ez világba, / Megsegéllek titokét országtokba. // Immár magamban ászt én elvégesztem, / Valamikor lészön én ellenségöm, / Magyar nélkül nem lészön ütközésöm, / Mert akkor tudom, lesz néköm nyerésöm. ”36 37

36 Tinódi Sebestyén: Egri históriának summája. 412-414. sorok. Krónika, 1984. 309-308.

37 Tinódi Sebestyén: Káról császár hada Saxóniába, ott Kúrfírstnak megfogása 1546. 441^144, 451-452,457-460. sorok. Krónika, 1984. 347. - Szekfíí Gyula véleménye szerint V. Károly teljesen közömbös volt a magyar ügy iránt; „ a keresztes hadjáratok fejedelmeinek és pápáinak egyetemes keresztény szolidaritása távol állott a császártól... ” Szekfű Gyula, 1935, III. 36. - V. Károly császár elfelejtett magyarországi hagyományáról: It Várkonyi Ágnes, Budapest, 1994. 9-34. - Új spanyolországi anyagot feltárva: Korpás Zoltán: A török-magyar küzdelmek megjelenése Lope de Vega néhány művében. Sic Itur ad Astra 1999/1. 25-56.

24