Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete
Az alábbiakban ezekre a bejegyzésekre és a számadáskönyvre építve (néhány egyéb iratot is bevonva) igyekszem a murányi fegyverkészítést, a murányi hadszertár létrejöttét és működését bemutatni. Az ágyúöntő műhely A vár elfoglalása után két évvel, 1551-től kezdték el az ágyúöntésre való felkészülést Murányban. Az Udvari Kamara 1551. április 28-án Kristóf Konritz, a besztercebányai rézvállalat kormányzójának Murány fegyverellátásáról alapos utasítást adott, amelyből az ágyúöntés kezdeti okait és feltételeit is megismerhetjük.64 Eszerint a várban található négy faltörő közül kettőből túl sokat lőttek, így azokat a továbbiakban nem lehet használni. Ezekből, valamint más rezekből, amelyek Murány várában találhatók, négy faikont és hat falkonettet, amennyire az csak lehetséges, a legalacsonyabb költséggel és a legsürgősebben öntessen le. Ha az ott található réz nem elég, akkor saját hivatalából utaljon ki még oda alapanyagot. Ha olyan személlyel nem rendelkezik, aki az öntést elvégezné, akkor arról tegyen az uralkodónak jelentést, aki majd Murányra rendel egy ágyúöntőt. A számadáskönyv szerint 1551-ben 26,3 forintot fordítottak ágyúöntésre, ami azt mutatja, hogy a munkát csak elkezdték. 1552-ben a vár fuvarosai Besztercebányáról egy ostromágyú réz és ólomszükségleteire szállítottak alapanyagot, amiért 36 forint fuvarköltséget számoltak fel és ekkor kap a kádár 21,2 forintot ágyúkerekek készítéséért. Az ágyúöntéssel kapcsolatos munkák a számadáskönyv szerint 1553-ban már jelentősnek tekinthetők. Ebben az évben összesen 139,96 forintot adtak kőművesek fizetésére (akik az ágyúöntéshez szükséges formákat/kemencéket készítették), szekereseknek (akik ezeknek a kemencéknek a szállítási szükségleteinél dolgoztak), kovácsoknak (akik ugyanezen kemencékhez szükséges szerkezeteket 15 hét és 6 nap alatt elkészítették), a miglészi fazekasnak (aki 10 kemencét újjá épített és hetet felújított), fűrésztartozékokért és különféle szerkezetek előállítására, amelyek az ágyúk készítéséhez szükségeltettek. Az ágyúöntéshez olyan nyersanyagokra is szükség volt, melyet Murányban nem érhettek el, ezért 1553. július 5-én az uralkodó megparancsolta Maximilian Leisser bécsi hadszertárosnak, hogy ágyúöntésre 16 mázsa cint 64 ÖStA HKA GBU Bd. 387. föl. 210. Bécs, 1551. április 28. 136
