Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
III. NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁGOK HEVES MEGYÉBEN - 3. Az állattartás szabályozása
1841: 380 ft 1842: 307 ft 1844: 496 ft 1846: 428 ft 1851: 404 ft 20 krajcár 1846-ban problémaként vetődött fel a közbirtokossági összejövetelen, hogy kukoricatörés alkalmával a családok szabadon bocsátják a marhákat és lovakat. Javasolják, hogy a közbirtokossági igazgató minden szeptember közepe táján szabja meg a kukoricatörés idejét. Ugyanakkor döntötték el, hogy a Verczel nevű rét Szent Mihály nap után közlegelőként használható. A közbirtokosok együttesen szabályozták a cselédek konvencióját is. Az 1831. december 27-én megtartott közgyűlés megerősítette a tavalyi protokollumot, miszerint az ilyen rendkívül szűk esztendőkben a kenyérnek való felét árpából adják ki. Azzal is kiegészítették, hogy a cselédek a konvenciót négy angariában (részletben) fogják ezentúl megkapni. Ezt a végzést a templom előtt is ki fogják hirdetni. „Az ostoros gyermekek naponként 10 krajcárral és hetenként egy kenyérrel tartoznak megelégedni. ”175 A fenti adatok alapján képet alkothatunk a dél-hevesi táj állattartásának XVIII-XIX. századi állapotáról. Megállapíthatjuk, hogy a határban voltak kint háló, illetve állatfajták szerint elkülönített legelőre, ún. járásokra176 hajtott nyájak. A Borjújárás, Ökörjárás dűlőnév arra utal, hogy külön nyája volt a növendékmarhának és az igás ökröknek és külön ménes volt a lovaknak. Valószínűnek tűnik, hogy a néprajzi szak- irodalomban szilaj és félszilaj állattartási rendszernek nevezett formációk közül Hevesen a XIX. század első felében a tavasztól őszig legeltető \m. félszilaj állattartás a jellemző.177 Erre utal egy 1831-es feljegyzés, amely szerint a helybeli marhaállomány távoli majorok bérelt 175 HMGy. 176 Az állatfajták legelőjére vonatkozó járás kifejezés ismert a Jászságban (Tóth Ilona 1973. 265-286.), Tiszapolgáron (Bencsik János 1972-74. 39.). 177 Összefoglalóan L: Szabadfalvi József 1970.; Vő: Paládi-Kovács Attila 1993. 71-85. 63
