Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

III. NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁGOK HEVES MEGYÉBEN

III. NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁGOK HEVES MEGYÉBEN

A tradicionális társadalom, gazdálkodás és kultúra vizsgálatában megkerülhetetlen a köznemesi rétegek hagyományainak feltárása, hiszen a magyar nemesség alsó rétegei többnyire falusi, paraszti szinten éltek.62 Magyarország a XVIII-XIX. században „a sok nemes országa ” volt. Az első országos népszámlálás idején, az 1780-as években az összlakosságnak kb. 5%-át tette ki a nemesi osztály.63 1839-ben all millió népességből már félmilliónál több volt a nemes, túllépte a teljes népesség 5%-át.64 Ezzel a társadalmi szerkezettel Magyarország kitűnt Európa országai közül, hiszen csak Lengyelországban (8%) és Spanyolországban regisztrálták a nemesség ennél magasabb részarányát.65 A középkor folyamán azonban nálunk sem lehetett sokkal nagyobb a nemesség aránya, mint a nyugat-európai országokban, s a XVI. század közepén is csupán 2,5-3% között mozgott. Jelentős növekedésnek a török háború idején indult, amikor a végvárakban vitézül harcoló parasztkatonákat nemesi levéllel emelték ki a jobbágyok tömegéből. Ez az oka annak, hogy a magyar nemesség tömegei a XVI-XVII. századi végvári vonal, a Török Birodalom és a Magyar Királyság határvidékén éltek. 1784-ben a nemes férfiak aránya Borsod megyében 15%, Pozsony megyében 11 % körül volt. Észak-Magyarországon különösen Borsod, Heves, Gömör, Abaúj, Szabolcs, keletebbre Máramaros és Bihar, a Dunántúlon pedig Győr, Zala és Veszprém megye tűnt ki a nemesek magas részarányával. A magyar királyság nemességének egynegyede öt megyében (Borsod, Bihar, Heves, Pozsony, Szatmár) élt.66 Az egytel- kes kurialista nemesek közösségei a XVI-XVII. században kezdenek

62 Paládi-Kovács Attila 2000. 138.; Kása László 2001.

63 Dányi Dezső-Dávid Zoltán 1960.50-51.

64 Fényes Elek 1842.1. 118.

65 Rácz István 1988. 211. Vö; Paládi-Kovács Attila 2000. 138.

66 Vö: Paládi-Kovács Attila 2000. 139.; Kása László 2001. 18.

27