Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 1. A feudalizmus legelő- és erdőhasználat átalakulása 1848 után

merjük a markaziak erdő- és legelőjárandóságának konkrét számítási módját.236 A településen 1845-1875 között zajlott úrbérrendezés során a jobbágyok és zsellérek XIX. század eleji faizási gyakorlatát vették alapul. A telkesek ekkor évi 39 kétkerekű kocsi gallyfát kaphattak, ami egy telek után évente 13 öl fa járandóságot tett ki. Ebből azonban levonták a jobbágyi szolgáltatás értékét: ez az igával rendelkező jobbágyok esetében évente egy öl fának a 4 km távolságra történő fuvarozását, zselléreknél pedig fél öl fának a kivágását jelentette. így egy telekhez évente 9 öl fa járandóságot állapítottak meg. Az alispáni bíróság az 54 telkes gazdát és 79 házas zsellért, valamint a kivételeseket 39 egész telekbirtok nagyságnak vette. Ennek alapján az összes évi fajárandóságot 342 m3-ben határozták meg. A vágási fordulót 40 évre számítva egy kishold erdő fahozamát 65 m3-re becsülték. A számítások alapján végül 266 599 öl hozamú, 166 kát. hold nagyságú erdőt ítéltek meg a markaziaknak.

A földesúri és paraszti legelő elkülönítésénél azt vették alapul, hogy a jobbágyfelszabadítás előtt a markaziak hány darab juh-egyenértékre átszámított állatot legeltettek. A falusiak összes legelő állatállományát 3800 birka egyenértékére számították át. Úgy foglaltak állást, hogy egy-egy kishold legelő átlagban 10 birkát tud eltartani. E számítás alapján a telkesek, zsellérek és a kivételesek részére 380 kishold legelőt mértek ki. Hasonló számítási módszerrel különítették el egymástól a gazdák és a zsellérek legelőit is.

Abasáron azért húzódott el a per 1874-ig, mert a jobbágyok panasza szerint vannak a faluban olyan földesurak, akik majorsági földekkel nem bírván, több ezer juhot tartanak a közös legelőn, így onnan kiszorítják az úrbéresek marháit.237 238 A detkiek hasonló gond miatt fellebbeztek - hiába - a helytartótanácshoz. Itt azért nem volt a gazdák állatai számára elegendő legelőterület, mert pl. Gosztonyi Antal földbirtokosnak 5000 juha és 400 db másfajta állata, Ullmann Móricnak pedig 1200 juha legelt a határban, s „a mezőket nyáron az uraságok rettenetes sok számú birkái prédára teszik”.™

236 Hacsavecz Béla 1992. 169-170.

237 Soós Imre 1975. 66.

238 Soós Imre 1975. 144.

112