Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

I. A FALUSI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI ÉS TÖRVÉNYI KERETEI

kének megnövekedése miatt a székelyföldi falvak az erdők községek közötti felosztására törekedtek.

A nemesi közbirtokosság mellett sajátos birtokközösség az alföldi mezővárosok, különösen pedig a kiváltságos népcsoportok, például a hajdúk és jászkunok közbirtokossága. A jövedelemből és a közlegelőkből csak a redemptioban (megváltakozás) részt vettek részesültek abban az arányban, ahogy az egyes településekre eső váltságdíjat a családok egymás között viselték.19 A XVIII. századtól létező szervezetek gazdálkodását Varga Gyula, Oroszi Sándor és Hagymásy Sándor tanulmányaiból ismerjük.20

A volt úrbéresek közbirtokossága a földesúr és a jobbágyok, valamint zsellérek közötti jogviszony (úrbériség) megszűnése után létrejött birtokközösségi forma. A magyar falvakban a mindennapi munkavégzésnek és a gazdálkodás megszervezésének természetes kerete évszázadokon át a parasztcsalád volt, de ezzel együtt a hagyományos közösségekbe beleszületett egyén és családja termelőmunkája nem lehetett a többi családtól független, hiszen rendszeresen együtt kellett működnie más családokkal, bele kellett szerveződnie a faluközösségbe. A jobbágyi-paraszti életforma legfontosabb feltétele a mezőgazdálkodásra alkalmas földterület önálló használata, ugyanakkor mind a feudalizmus, mind a polgári korszak idején jellemző a kiegészítő tartozékok (halászó vizek, erdő, legelő, szőlő) többé-kevésbé elkülönített kezelése. Ezekkel, a falusi gazdaságokhoz különböző mértékben hozzátartozó haszonvételekkel kapcsolatban nem a családnak, hanem a faluközösségnek, majd a jobbágyfelszabadulás után az egyes tulajdonosi társulásoknak, gazdasági közösségeknek - összefoglalóan közbirtokosságoknak - volt elismert rendelkezési joga.21

Máraz 1836. VI. te. lehetővétette, hogy a földesurak és a jobbágyok az addig közös használatukban lévő - és a telkes jobbágyokat, házas zselléreket az urbárium szerint megillető - legelőket területileg is elkü19 Párkány Szűcs Ernő 1981. 519.

20 Varga Gyula 1974. 103-114.; 1976. 161-174.; Oroszi Sándor 1986. 129-143.; Hagymásy Sándor 1982. 69-79.

21 Szilágyi Miklós 2000. 558.

10