Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében

E fontos szervezeti reformnak köszönhetően a Drávától délre fekvő két végvidék, a horvát és tengermelléki főkapitányság (központja Bi- hács/Bihac, később Károlyváros/Karlstadt/Karlovac), valamint a szlavón vagy másként vend generalátus (a főkapitányi székhely: Varasd) irányítását és ellátását az új kormányszerv vezetése alatt hosszú időre a belső-ausztriai rendek és főhercegek vették át. A Drávától északra az erdélyi határig fekvő magyar védelmi övezetek, úgymint: a kanizsai, a győri, a bányavidéki (központja előbb Léva, később 1589-tól Érsekújvár/Neuháusel), s végül a felső-magyarországi avagy kassai főkapitányság viszont továbbra is az Udvari Haditanács irányítása alatt maradtak. Az egyes végvidéki generalá- tusok élén álló főkapitányok (Grenzoberst) a főkapitányságuk területén fekvő várak királyi zsoldért szolgáló katonaságának parancsnokoltak. A kisebb erődítményeket a főkapitányi székhelyek előterében az ország minden területén igyekeztek jól ellenőrizhető és irányítható, egységes védelmi rendszerbe szervezni, hogy azok együttesen valóban szilárd védelmi egységeket képezhessenek. Ebben a rendszerben pusztán Komárom - miként a korban mondták - „magán való vára” jelentett kivételt, amely kizárólag az Udvari Haditanács ellenőrzése alatt állt. Ezen kiemelt helyzetét elsősorban a Dunai-hadfelvonulási útvonalon való előkelő fekvésének és az I. Ferdi- nánd király által ide telepített magyar-szerb hadiflottának köszönhette.16

3. A legnagyobb nehézség: a zsold biztosítása

A hadügyi forradalom említett újításainak köszönhetően a kora újkori Európa minden nagyobb háborújában és frontvidékén évről évre tekintélyes összegeket emésztett fel a katonák egyre korszerűbb tűzfegyverekkel és elegendő hadianyaggal való ellátása,17 valamint az új itáliai várépítészeti rendszer (trace italienne) elveinek megfelelő modern erődök felépítése, majd rendszeres karbantartása.18 Ennek ellenére a legsúlyosabb probléma

Die Übernahme der Grenzverteidigung in Kroatien durch den Beherrscher Innerösterreichs (1578). In: ZHVSt 20 (1924) 43-59. és Günther Probszt-Ohstoiff: Die innerösterreichische Hofkriegsordnung und die windisch-kroatische Grenze. In: Blätter für Heimatkunde 35 (1961)92-98.

16 Szentkláray Jenő: A dunai hajóhadak története. Bp., 1885.; Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Bp., 1908. 154-243. és Kecskés László: Komárom az erődök városa. Bp., 1984.

17 A 6-7. jegyzetben idézett munkákon kívül lásd még lngomar Bog, Krieg und Wirtschaft im 16. Jahrhundert: Ein Essay Uber Kriegswirkungen und Kriegsfolgen. In: Krieg, Militärausgaben und wirtschaftlicher Wandel. Hrsg.: Othmar Pickl. Graz, 1980. (= Grazer Forschungen zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte, Bd. 4.) 11-36.

190