Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
CZIGÁNY ISTVÁN: A végvári katonaság ellátása 1672-1700.
STUDIA AGRIENSIA 22, 2001 Czigány István A VÉGVÁRI KATONASÁG ELLÁTÁSA 1672-1700. ABSTRACT: István Czigány: Supply of the Border Fortress Soldiers between 1672 and 1700. The second part of the 17^ century was the age of the foundation of permanent armies in European military history, when the Hapsburg dynasty, similarly to its rival, France, started to organise its own permanent army, too. In the Kingdom of Hungary the majority of the military, financed by the sovereign, was garrisoned in the border castle system and served the defence of the country against the Ottomans. This armed force of about 12,000 men of the border castles can be considered as a kind of a permanent army even in the previous decades. It was Raimondo Count Montecuccoli, president of the Imperial War Council who made attempts to reform the system The consolidation of the discipline of the garrisons of the border castle system was expected of the regular payments in ready money. So at the end of 1672 the strength of the border castle system was reduced to 6,000 men, what meant a 30 per cent saving in costs. The new taxation system, however, what was to serve as a basis of financing, as a consequence of the joint resistance of the nobility and the peasantry, met with a failure so the payment of the soldiers was impossible to improve and the reform turned out a fiasco. Finally the reform of the armed force of the border castle system was carried into effect during the time of the reconquest of the country from Ottoman hands in 1683-1699. Then the military of the Hungarian generalates was organised into regiments and the regiments got regular supply in food, arms and ammunition. The new regulation of provisioning of 1697 became effective upon the whole of the military in Hungary and was published in print at the beginning of 1699 in Hungarian, too. Az európai hadügyi fejlődésben a 17. század második fele az állam, vagyis az uralkodó által ellenőrzött központosított hadseregszervezet, azaz az állandó hadsereg kiépítésének a korszaka. Ebben a legmesszebbre a Francia királyság jutott. A még Jean Armand Richelieu bíboros által kezdeményezel katonai reformok XIV. Lajos trónra lépését követően teljesedtek ki. A hadsereg korlátlan hatalmú vezetője, legfelsőbb hadúra az uralkodó lett. Állami kézbe vették a csapatok szervezését, kiegészítését, zsold és anyagi ellátását. Kialakították a centralizált katonai igazgatás szervezetét, a polgári intendánsok és kommissariusok szervezetének felállításával, megvalósították a hadsereg gazdálkodásának civil ellenőrzését. A finanszírozást, nem a közvetlen katonai 53
